Zöld Lomb erdő
+3
Suzy de Seyssel
Nuut G Kísosc
Angelus
7 posters
:: Helyszínek :: Környező tájak :: Zöld Lomb erdő
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
Zöld Lomb erdő
Angelus Pént. Aug. 05, 2011 3:47 pm
Ez az erdő attól különbözik a többitől, hogy a benne élő állatok és növények hangja hallatszik az arra alkalmas lények számára. Különösen kedves hely ez a Vérfarkasoknak és a Lombtündéknek . Egy nagy ösvény vezet az erdőben, aminek van sok kicsi elágazása. Mindegyik elágazás különféle élményekben gazdagítja az oda tévedteket.
Angelus- Admin
- Hozzászólások száma : 87
Join date : 2009. Jul. 05.
Tartózkodási hely : A faluban valahol... -
Re: Zöld Lomb erdő
Nuut G Kísosc Kedd Aug. 09, 2011 9:48 pm
Könnyű léptekkel rója az erdő egyik ösvényét. Találomra választott, oly sok utat megjárt már, éppen most kezdene el azon gondolkozni, merre is menjen? Orra után, mint mindig ... múltjának kutatása eddig kitöltötte Nuut életét, most már valami másra is vágyna: békére, letelepedésre, egy látható, érezhető, elérhető célra.
Fényre az ösvény végén ...
Égővörös, csípőig érő lobonca szabadon, a tincsei közé font kisebb-nagyobb madártollak minden mozdulatára meglebbennek, nyakában bőrszíjra fűzött apró állatcsontok, kavicsok csörömpölő, babonás, groteszk sokasága. Kész kirakodóvásár, amúgy egyszerű zöld, csuklójánál összehúzott blúzt, és feszülő bőrnadrágot visel, fűzős, puhatalpú csizmája csaknem térdéig ér. Smaragdszemeiben nyugodt, kitartó tűz - a tapasztalat, a tudás olthatatlan tüze, melyet a hosszúéltű tündék birtokolnak általában. Ha nincs is igazából kapcsolata népével, fajával, vérét a Vörös sem tagadhatja meg, s immár nem is akarja. Sokat látott, sokat hallott, ha saját rejtélyéhez nem is jutott szemernyit sem közelebb ... sápadt arcán sebhelyek, szeme alatt egy egészen friss húzódik - egy éhes ordas mancsának csapása csaknem szemét vájta ki. Hiába, az élet nem fenékig tejfel ...
Idegen ez az erdő, ennek megfelelően ruganyos léptei közepette folyamatosan figyel, hegyezi füleit. Hátán tegez, s hosszú íj átvetve, iszákjában kevés holmija, egész létét hordja magával, mint csiga a házát ... oldalán hosszútőr, a közelharcra - mindenre gondolnia kell annak, aki a vadonban, az ismeretlenben túl akar élni. Márpedig Nuut túlélő típus - az évek megedzették, az elkeseredése daccá, kitartása makacs életvággyá fogalmazódott. Már nem akar múltjának élni többet, a folyamatos hátranézegetésbe belefájdult nyaka - inkább előre figyelne már, a jelen felé s a jövőt fürkészné.
Rövid dallamot fütyül, várakozón, türelmesen nyújtogatja nyakát, aztán dúdolja, ugyanazt a hívó, rejtjelezett dallamot. A magasban összefonódó, árnyas lombkoronák felé fordul. Hol csámborog az a madár már megint?
- Hangtalan?
Torpan meg, s kérdez bele a levegőbe hangosan. A hűséges kék vércse mostanában egyre gyakrabban tünedezik el rövidebb-hosszabb időre madarásza mellől. Talán csak nem párjára akadt, udvarol a kis sunyi? Vigyorognia kell a feltevésre, ettől függetlenül ki fogja kérdezni a tollas jószágot, ha az méltóztatik felbukkanni - baráti tapintattal, mégis, milyen a lány, szép a csőre, gömbölyű a begye, íveltek a tollai?
Fényre az ösvény végén ...
Égővörös, csípőig érő lobonca szabadon, a tincsei közé font kisebb-nagyobb madártollak minden mozdulatára meglebbennek, nyakában bőrszíjra fűzött apró állatcsontok, kavicsok csörömpölő, babonás, groteszk sokasága. Kész kirakodóvásár, amúgy egyszerű zöld, csuklójánál összehúzott blúzt, és feszülő bőrnadrágot visel, fűzős, puhatalpú csizmája csaknem térdéig ér. Smaragdszemeiben nyugodt, kitartó tűz - a tapasztalat, a tudás olthatatlan tüze, melyet a hosszúéltű tündék birtokolnak általában. Ha nincs is igazából kapcsolata népével, fajával, vérét a Vörös sem tagadhatja meg, s immár nem is akarja. Sokat látott, sokat hallott, ha saját rejtélyéhez nem is jutott szemernyit sem közelebb ... sápadt arcán sebhelyek, szeme alatt egy egészen friss húzódik - egy éhes ordas mancsának csapása csaknem szemét vájta ki. Hiába, az élet nem fenékig tejfel ...
Idegen ez az erdő, ennek megfelelően ruganyos léptei közepette folyamatosan figyel, hegyezi füleit. Hátán tegez, s hosszú íj átvetve, iszákjában kevés holmija, egész létét hordja magával, mint csiga a házát ... oldalán hosszútőr, a közelharcra - mindenre gondolnia kell annak, aki a vadonban, az ismeretlenben túl akar élni. Márpedig Nuut túlélő típus - az évek megedzették, az elkeseredése daccá, kitartása makacs életvággyá fogalmazódott. Már nem akar múltjának élni többet, a folyamatos hátranézegetésbe belefájdult nyaka - inkább előre figyelne már, a jelen felé s a jövőt fürkészné.
Rövid dallamot fütyül, várakozón, türelmesen nyújtogatja nyakát, aztán dúdolja, ugyanazt a hívó, rejtjelezett dallamot. A magasban összefonódó, árnyas lombkoronák felé fordul. Hol csámborog az a madár már megint?
- Hangtalan?
Torpan meg, s kérdez bele a levegőbe hangosan. A hűséges kék vércse mostanában egyre gyakrabban tünedezik el rövidebb-hosszabb időre madarásza mellől. Talán csak nem párjára akadt, udvarol a kis sunyi? Vigyorognia kell a feltevésre, ettől függetlenül ki fogja kérdezni a tollas jószágot, ha az méltóztatik felbukkanni - baráti tapintattal, mégis, milyen a lány, szép a csőre, gömbölyű a begye, íveltek a tollai?
Nuut G Kísosc- Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Aug. 05.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Szer. Aug. 10, 2011 6:59 am
Amikor a harang elütötte az esti órákat Suzy merészkedett ki az erdőbe. Jóllakottan pihent az egyik fa lombjai között.Hallja a madarakat, de nem érdekelte. Aztán valami neszre lett figyelmes.
" Remélem nem valami ember vagy , ami még rosszabb egy hegyes fülű."
Gondolta és kíváncsian kilesett a lomkorona, sűrű levei közül. Először csak egy vörös fejtetőt pillantott meg.Aztán egy szellő felemelte a hajszálakat, ami alól kivillantak a hegyes fülek.
" Na már csak ez kellett! Sebaj, jót fog tenni egy kis szórakozás."
Gondolta és leugrott a fáról, egyenesen a nő elé érkezett.
- Szép jó estét Hegyes fülű.
Köszöntötte kaján vigyorral a képén.
- Mit keresel itt ilyen későn? Neked nem tanították meg, hogy este mi vagyunk az urak és bárhol felbukkanhatunk? Tudod, lehet, hogy nem fogsz jól járni. Ugyan Álomfalván nem ölhetünk, de a sebezésről nem esett szó a szerződésben.
Vigyorgott tovább.
- Na és milyen névre hallgatsz kis vöröske? És melyik hegye fülű fajba tartozol?
Érdeklődött tovább. Egész jó játéknak néznek elébe. Suzy csípőre tette kezeit és tovább vigyorogva várta a válaszokat.
" Remélem nem valami ember vagy , ami még rosszabb egy hegyes fülű."
Gondolta és kíváncsian kilesett a lomkorona, sűrű levei közül. Először csak egy vörös fejtetőt pillantott meg.Aztán egy szellő felemelte a hajszálakat, ami alól kivillantak a hegyes fülek.
" Na már csak ez kellett! Sebaj, jót fog tenni egy kis szórakozás."
Gondolta és leugrott a fáról, egyenesen a nő elé érkezett.
- Szép jó estét Hegyes fülű.
Köszöntötte kaján vigyorral a képén.
- Mit keresel itt ilyen későn? Neked nem tanították meg, hogy este mi vagyunk az urak és bárhol felbukkanhatunk? Tudod, lehet, hogy nem fogsz jól járni. Ugyan Álomfalván nem ölhetünk, de a sebezésről nem esett szó a szerződésben.
Vigyorgott tovább.
- Na és milyen névre hallgatsz kis vöröske? És melyik hegye fülű fajba tartozol?
Érdeklődött tovább. Egész jó játéknak néznek elébe. Suzy csípőre tette kezeit és tovább vigyorogva várta a válaszokat.
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Nuut G Kísosc Szer. Aug. 10, 2011 10:05 pm
A sötétszürke, könnyűreptű madár sehol, Nuut pedig kezd komolyan aggódni, sosem kellett még ennyiszer hívnia Hangtalant, általában másodjára mindig felbukkant, hisz sosem repül messze, ha vadászik, akkor sem. Már éppen hunyná le szemeit, hogy koncentrálva keresse az éterben a kapcsot madarához, amikor hopsz, meglepetésvendég ugrik közvetlenül elé a lombok közül. Ösztönösen hátralép egyet, tartása megfeszül, mint a vadászó erdei vadnak, ha zsákmányt szagol, vagy - veszélyben érzi magát. Végigméri tetől-talpig a nőt, elfintorodik élesen ... nem kell, hogy bemutatkozzon a másik, szimat után érzi már, vámpírfajzattal áll szemközt. Azokat pedig kifejezetten, hm ... nem állhatja, sőt, egyenesen gyűlöli. Átkozott, fennhéjazó népség, kik mások életén hízlalják saját hatalmukat, hátsó szándékaikat kövérré. Nem érdemelnek sem jóindulatot, sem tiszteletet. Ennek díszpéldánynak a kaján, élveteg vigyora pedig pláne semmi jót nem sugall.
- Szebb estét neked, idegen.
Biccent, viszonozza a köszöntést távolságtartóan. Udvarias, bár itt, a vadon, a természet közepén ezeknek a fogalmaknak, mint az illem, vagy erkölcs, nincs nagy jelentősége - farkastörvények uralkodnak, az erősebb győz, a gyengébb fejet hajt.
A szőke vámpírlány következő szavaira Nuut szemöldököt húz, homlokot ráncol. Nincs ínyére ez a gőgös, pökhendi szövegelés, egyáltalán nincs.
- Saját magam tanára voltam mindig, ha nem is tudok mindent, annyit megtanultam: nem vagytok ti urak sehol, csak szeretnétek azt hinni. Ez az erdő mindenkié, a fáké s a vadaké, éppúgy éjjel, mint nappal.
Válaszol kimért hangon, két kezét csípőjére téve, mintegy másolva a másik mozdulatait tükörképként.
Nevét faggatják és faját - ezutóbbi igazából könnyedén kitalálható, bár haja nem szőke és szemei nem kékek, de testalkata, öltözéke, minden mozdulata, minden szava, mivel az erdőt illeti, lombtündékre jellemző. De nevét nem fogja csakúgy ukmukfuk elárulni, főleg nem egy olyan valakinek, kit első pillanattól fogva ellenségének tart - minden vámpír, s minden vérfarkas válogatás nélkül ebbe a kategóriába tartozik. Ráadásul a név, az kellemetlen pont, mondhatni tyúkszeme, hisz igazi nevére, vele múltjára egyáltalán nem is emlékszik, néhány homályos, rémképet kivéve.
- Miért érdekel? Tűnj az utamból ... vagy áruld el, mit akarsz tőlem, démon.
Egymásba fűzi két karját keblei alatt, ajkainak szélén fintor rándul ... Fenyegetőzne? Meglehet, a smaragdszínű szempárból ennek ellenére halálos nyugalom, lelki béke süt, örvénylik. Semmi sem zökkentheti ki nyugalmából, pláne nem fogja egy mezei vérszívó! Ekkor a lombok sötét sűrűjéből, valahonnan, madárrikoltás hangzik fel ... egy kék vércse tör elő, s szárnyait tárva ereszkedik le a Vörös jobb vállára, hogy onnan gazdájához hasonlóan gyanakodva, bizalmatlanul méregesse savószín szemeivel a vámpírt.
- Szebb estét neked, idegen.
Biccent, viszonozza a köszöntést távolságtartóan. Udvarias, bár itt, a vadon, a természet közepén ezeknek a fogalmaknak, mint az illem, vagy erkölcs, nincs nagy jelentősége - farkastörvények uralkodnak, az erősebb győz, a gyengébb fejet hajt.
A szőke vámpírlány következő szavaira Nuut szemöldököt húz, homlokot ráncol. Nincs ínyére ez a gőgös, pökhendi szövegelés, egyáltalán nincs.
- Saját magam tanára voltam mindig, ha nem is tudok mindent, annyit megtanultam: nem vagytok ti urak sehol, csak szeretnétek azt hinni. Ez az erdő mindenkié, a fáké s a vadaké, éppúgy éjjel, mint nappal.
Válaszol kimért hangon, két kezét csípőjére téve, mintegy másolva a másik mozdulatait tükörképként.
Nevét faggatják és faját - ezutóbbi igazából könnyedén kitalálható, bár haja nem szőke és szemei nem kékek, de testalkata, öltözéke, minden mozdulata, minden szava, mivel az erdőt illeti, lombtündékre jellemző. De nevét nem fogja csakúgy ukmukfuk elárulni, főleg nem egy olyan valakinek, kit első pillanattól fogva ellenségének tart - minden vámpír, s minden vérfarkas válogatás nélkül ebbe a kategóriába tartozik. Ráadásul a név, az kellemetlen pont, mondhatni tyúkszeme, hisz igazi nevére, vele múltjára egyáltalán nem is emlékszik, néhány homályos, rémképet kivéve.
- Miért érdekel? Tűnj az utamból ... vagy áruld el, mit akarsz tőlem, démon.
Egymásba fűzi két karját keblei alatt, ajkainak szélén fintor rándul ... Fenyegetőzne? Meglehet, a smaragdszínű szempárból ennek ellenére halálos nyugalom, lelki béke süt, örvénylik. Semmi sem zökkentheti ki nyugalmából, pláne nem fogja egy mezei vérszívó! Ekkor a lombok sötét sűrűjéből, valahonnan, madárrikoltás hangzik fel ... egy kék vércse tör elő, s szárnyait tárva ereszkedik le a Vörös jobb vállára, hogy onnan gazdájához hasonlóan gyanakodva, bizalmatlanul méregesse savószín szemeivel a vámpírt.
Nuut G Kísosc- Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Aug. 05.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Csüt. Aug. 11, 2011 8:17 am
- Hm! Urak. Lehet nem vagyunk még azok, de majd azzá leszünk.
Réveteg pillantása elárulta, hogy miről is álmodozik. Aztán egyszer csak egy madár repül a nő vállára és Suzy elfintorodott.
- Na már csak ez kellet. És ebből következik, hogy te egy Lombtünde vagy. Meg kell hagyni nem az a megszokott példány, de talán így élvezetesebb lesz. És hogy mit akarok tőled? Tulajdonképpen semmit. Unatkozom és egy kis móka nem árt.
Vonta meg a vállát és a madárra mutatott.
- Nem szeretem ezeket a tollas izéket, de elismerésem, mert ez szépnek mondható. De mit keresel itt ilyen későn?
Érdeklődik tovább, és felettébb kíváncsivá tette a tünde, mivel nem az a szokványos Lombfajta. Visszamászott a fa lombjai közé és onnan folytatta.
- Itt kényelmesebb nekem , jobban belátom az erdőt. Nagy szerencséd van, hogy nem előbb érkeztél, mert lehet nem álltam volna jót magamért. Tudod már nagyon éhes voltam, de már nem. A szomszéd faluban egy fiatal leányzó vérét vettem, aki természetesen meghalt. De jó zsenge vér volt, amitől most jókedvemben találsz.
Adta a nő tudtára és hátra hajtotta a fejét az egyik faágnak. Az reccsent egy picit de nem tört el, így otthagyta Suzy az holdfényben megcsillanó arany fürtöktől hemzsegő, szép fejét.
- Mióta vagy itt Álomfalván? Azt csak elárulod. És a tollas barátod milyen névre hallgat?
Valóban szórakoztató volt ez a lány, így úgy döntött, hogy cseverészik vele inkább egy kicsit.
Réveteg pillantása elárulta, hogy miről is álmodozik. Aztán egyszer csak egy madár repül a nő vállára és Suzy elfintorodott.
- Na már csak ez kellet. És ebből következik, hogy te egy Lombtünde vagy. Meg kell hagyni nem az a megszokott példány, de talán így élvezetesebb lesz. És hogy mit akarok tőled? Tulajdonképpen semmit. Unatkozom és egy kis móka nem árt.
Vonta meg a vállát és a madárra mutatott.
- Nem szeretem ezeket a tollas izéket, de elismerésem, mert ez szépnek mondható. De mit keresel itt ilyen későn?
Érdeklődik tovább, és felettébb kíváncsivá tette a tünde, mivel nem az a szokványos Lombfajta. Visszamászott a fa lombjai közé és onnan folytatta.
- Itt kényelmesebb nekem , jobban belátom az erdőt. Nagy szerencséd van, hogy nem előbb érkeztél, mert lehet nem álltam volna jót magamért. Tudod már nagyon éhes voltam, de már nem. A szomszéd faluban egy fiatal leányzó vérét vettem, aki természetesen meghalt. De jó zsenge vér volt, amitől most jókedvemben találsz.
Adta a nő tudtára és hátra hajtotta a fejét az egyik faágnak. Az reccsent egy picit de nem tört el, így otthagyta Suzy az holdfényben megcsillanó arany fürtöktől hemzsegő, szép fejét.
- Mióta vagy itt Álomfalván? Azt csak elárulod. És a tollas barátod milyen névre hallgat?
Valóban szórakoztató volt ez a lány, így úgy döntött, hogy cseverészik vele inkább egy kicsit.
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Nuut G Kísosc Csüt. Aug. 11, 2011 11:02 am
Bah, jellemző! Szemet forgat a szöszke szavaira, érzékeli az álmodozó révedést a másik tekintetében ... igen, jellemző, hogy a vérszívók arról álmodoznak, mindenkit az igájukba hajtanak, mindenkinél hatalmasabbak lesznek! Milyen botorak, milyen ostobák ... na de majd megütik azt a sápatag bokájukat, mert itt van a Vörös, és majd tesz róla, hogy így legyen.
- Sok szerencsét hozzá, szükségetek lesz rá.
Él ironikus jókívánsággal vigyorogva - szeme alatt húzódó friss sebe megráncolódik, meggyűrődik.
- Az vagyok, szörnyeteg. Azért jöttem ide, hogy népemre rátalálják. - Biccent, és milyen kedves már tőle, hogy rendre így becézi a szőke vámpírlányt: démon, szörnyeteg, átokfajzat ...
Szóval, unatkozik a drága és bájcsevegni akar ilyenkor, az éjszaka s egy erdő kellős közepén. Egésznapos vándorlás után ennél jobb elfoglaltságot is el tudna képzelni, például pár óra szépítő alvás egy szimpatikus bokor aljában, de valami azt súgja, a szőke denevér nem fogja csakúgy, egy istenhozzáddal elereszteni, amíg ki nem szórakozta, mulatta magát. Hát jó, ha Suzy így, Nuut is bele képes menni a játékba ... de igyekszik majd azt saját hasznára fordítani.
Smaragdszín szemeivel meglepve nézi, amint a szöszke visszakúszik a lombkorona szintjére ... hm, el kell ismernie, ügyesen mozog a kicsike azon a terepen, melyen főleg a hegyesfülűek fajtája tud jól elnavigálni. Mindenesetre nincs kedve ahhoz, hogy nyakát nyújtóztatva, állandóan felfele kelljen beszélnie, ezért követi a lányt a fára. Megkapaszkodik a kéregben, végül egy vastag ágat kiszemelve, arra telepszik rá, nincs messze a vámpírtól, de közel sem - az éjszaka sötétjében, a levelek sűrű takarásában, árnyában fikszírozhatják most egymásból azt, amennyit látnak. A vércse mindeközben felreppent gazdája válláról, majd valahol a közelében ült meg - egy halk, nyugtalan rikkantás hallatszik részéről, ezzel jelzi: nem tetszik neki a szőke lány alattomos kisugárzása.
- Ha _szerencséd_ lett volna, előbb érkezem ... meg tudtam volna védeni magamat, ha rámtámadsz, s legalább eggyel kevesebb ártatlan halála szennyezné a lelkedet, vérszívó.
Ó, milyen fennkölt lett egyszerre ... de hát mit csináljon, kifejezetten nem boldogítja, ha arról kell hallania, hogy s mint táplálkoznak a szöszke s éles szemfogú fajtársai. Lelógatja lábait az ágról, bőrkesztyűs ujjai megszorulnak a kérgen.
- Most érkeztem csak, mit mondtam, népemet, fajtársaimat jöttem felkutatni. Tollas barátomra pedig ne légy oly kíváncsi, mert nem kedvel téged túlzottan.
A szürkéskékes tollú madár egyetértően rikolt fel, megborzolja magát, kitárja majd összecsukja szárnyait, körülötte megrezdül a fa lombozata árulkodón.
- Amúgy ... Nuut vagyok, de akadnak, kik a Vörös néven ismernek.
Mutatkozik be végül, mert látja engedményt kell tennie, hogy cserébe valami használható információt ki tudjon húzni a csacsogókedvű vámpírból. Ha az kell, hogy elszórakoztassa a szöszkét, még ezt is vállalja, bár büszkeségét nem érinti kellemesen a dolog, de meggyőzi magát: a szent cél érdekében olykor muszáj félretenni az egyén hívságait.
- Sok vámpír él errefelé? Akadnak veszélyesebbek nálad? Csakhogy tudjam, akkor most kell-e félnem, vagy sem ...
Érdeklődik fejét félrebiccentve, félkézzel lángoló vörös loboncába túrva, igyekszik színtelen, unott hangot megütni. Ezt jó lenne tudni a miheztartás végett, mennyi elkorcsosult, vérre áhítozó fajzattal kell számoljon? Vajon mennyire szaporodtak el?
- Sok szerencsét hozzá, szükségetek lesz rá.
Él ironikus jókívánsággal vigyorogva - szeme alatt húzódó friss sebe megráncolódik, meggyűrődik.
- Az vagyok, szörnyeteg. Azért jöttem ide, hogy népemre rátalálják. - Biccent, és milyen kedves már tőle, hogy rendre így becézi a szőke vámpírlányt: démon, szörnyeteg, átokfajzat ...
Szóval, unatkozik a drága és bájcsevegni akar ilyenkor, az éjszaka s egy erdő kellős közepén. Egésznapos vándorlás után ennél jobb elfoglaltságot is el tudna képzelni, például pár óra szépítő alvás egy szimpatikus bokor aljában, de valami azt súgja, a szőke denevér nem fogja csakúgy, egy istenhozzáddal elereszteni, amíg ki nem szórakozta, mulatta magát. Hát jó, ha Suzy így, Nuut is bele képes menni a játékba ... de igyekszik majd azt saját hasznára fordítani.
Smaragdszín szemeivel meglepve nézi, amint a szöszke visszakúszik a lombkorona szintjére ... hm, el kell ismernie, ügyesen mozog a kicsike azon a terepen, melyen főleg a hegyesfülűek fajtája tud jól elnavigálni. Mindenesetre nincs kedve ahhoz, hogy nyakát nyújtóztatva, állandóan felfele kelljen beszélnie, ezért követi a lányt a fára. Megkapaszkodik a kéregben, végül egy vastag ágat kiszemelve, arra telepszik rá, nincs messze a vámpírtól, de közel sem - az éjszaka sötétjében, a levelek sűrű takarásában, árnyában fikszírozhatják most egymásból azt, amennyit látnak. A vércse mindeközben felreppent gazdája válláról, majd valahol a közelében ült meg - egy halk, nyugtalan rikkantás hallatszik részéről, ezzel jelzi: nem tetszik neki a szőke lány alattomos kisugárzása.
- Ha _szerencséd_ lett volna, előbb érkezem ... meg tudtam volna védeni magamat, ha rámtámadsz, s legalább eggyel kevesebb ártatlan halála szennyezné a lelkedet, vérszívó.
Ó, milyen fennkölt lett egyszerre ... de hát mit csináljon, kifejezetten nem boldogítja, ha arról kell hallania, hogy s mint táplálkoznak a szöszke s éles szemfogú fajtársai. Lelógatja lábait az ágról, bőrkesztyűs ujjai megszorulnak a kérgen.
- Most érkeztem csak, mit mondtam, népemet, fajtársaimat jöttem felkutatni. Tollas barátomra pedig ne légy oly kíváncsi, mert nem kedvel téged túlzottan.
A szürkéskékes tollú madár egyetértően rikolt fel, megborzolja magát, kitárja majd összecsukja szárnyait, körülötte megrezdül a fa lombozata árulkodón.
- Amúgy ... Nuut vagyok, de akadnak, kik a Vörös néven ismernek.
Mutatkozik be végül, mert látja engedményt kell tennie, hogy cserébe valami használható információt ki tudjon húzni a csacsogókedvű vámpírból. Ha az kell, hogy elszórakoztassa a szöszkét, még ezt is vállalja, bár büszkeségét nem érinti kellemesen a dolog, de meggyőzi magát: a szent cél érdekében olykor muszáj félretenni az egyén hívságait.
- Sok vámpír él errefelé? Akadnak veszélyesebbek nálad? Csakhogy tudjam, akkor most kell-e félnem, vagy sem ...
Érdeklődik fejét félrebiccentve, félkézzel lángoló vörös loboncába túrva, igyekszik színtelen, unott hangot megütni. Ezt jó lenne tudni a miheztartás végett, mennyi elkorcsosult, vérre áhítozó fajzattal kell számoljon? Vajon mennyire szaporodtak el?
Nuut G Kísosc- Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Aug. 05.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Csüt. Aug. 11, 2011 3:57 pm
- Ej, de felvágták a nyelvedet. Tudod, csak az a baj, ha előbb jössz nem élnél. Nem hiszem, hogy olyan gyors vagy, mint én. Vagy akár olyan erős.
Nevette el magát Suzy.
- De semmiképpen sem bántál volna el ezekkel.
Kieresztette acél körmeit. Az egyik alatt még volt egy kis hús maradék az esti áldozatából. A másik kezével kipiszkálta azt, ami leesett a földre.
- A húsukat nem szeretem, csak a vérüket. Látod, ez a lány sem volt túl gyors. Azt hiszem ez a kis darab a pofikájából esett ki.
Visszahúzta a körmeit és a lányra függesztette a szemeit. Legszívesebben széttépné azon nyomban, mert nagyon idegesíti és nagyon fennkölt egy tünde.
- Én Suzy vagyok.
Mondta csak úgy mellékesen és ránézett a tollas jószágra.
- Mindig ilyen undok? Lehet vele végzek, ha tovább rikoltozik. Idegesít. Szólj neki, hogy ne tegye.
Adta ki a követeléseit. Ezért is utálja az állatokat. Még egy nyűg. Így is van elég,minek még egy alapon, neki aztán nem lesz soha.
- Nem tudom mennyien vagyunk még. Eddig egy nővel találkoztam, de többek jelenlétét érzem. És hidd el elég veszélyesek vagyunk mi, csak köt a szerződés és itt nem nyiffanthatunk ki senkit. Sajnos.
Tette még hozzá kicsit szomorúan és hátravetette szép szőke haját.
- Ha én szörnyeteg vagyok, akkor te meg egy álszent. Az összes tünde az. Ők a jók, a védelmezők, aztán meg csak magukra gondolnak. Olyan undorítóak. Na de ne is firtassuk ezt tovább. Belőletek is van több? Vámpírtársam mondta, hogy ő is találkozott már egyel, de az biztos nem te voltál, mert nem említette, hogy vörös volt az illető. Tényleg. Te lehet korcs vagy. Vagy nem? Mitől ilyen vörös a hajad Nuut?
Eleresztett egy mosolyt és nézte tovább a lányt.
Nevette el magát Suzy.
- De semmiképpen sem bántál volna el ezekkel.
Kieresztette acél körmeit. Az egyik alatt még volt egy kis hús maradék az esti áldozatából. A másik kezével kipiszkálta azt, ami leesett a földre.
- A húsukat nem szeretem, csak a vérüket. Látod, ez a lány sem volt túl gyors. Azt hiszem ez a kis darab a pofikájából esett ki.
Visszahúzta a körmeit és a lányra függesztette a szemeit. Legszívesebben széttépné azon nyomban, mert nagyon idegesíti és nagyon fennkölt egy tünde.
- Én Suzy vagyok.
Mondta csak úgy mellékesen és ránézett a tollas jószágra.
- Mindig ilyen undok? Lehet vele végzek, ha tovább rikoltozik. Idegesít. Szólj neki, hogy ne tegye.
Adta ki a követeléseit. Ezért is utálja az állatokat. Még egy nyűg. Így is van elég,minek még egy alapon, neki aztán nem lesz soha.
- Nem tudom mennyien vagyunk még. Eddig egy nővel találkoztam, de többek jelenlétét érzem. És hidd el elég veszélyesek vagyunk mi, csak köt a szerződés és itt nem nyiffanthatunk ki senkit. Sajnos.
Tette még hozzá kicsit szomorúan és hátravetette szép szőke haját.
- Ha én szörnyeteg vagyok, akkor te meg egy álszent. Az összes tünde az. Ők a jók, a védelmezők, aztán meg csak magukra gondolnak. Olyan undorítóak. Na de ne is firtassuk ezt tovább. Belőletek is van több? Vámpírtársam mondta, hogy ő is találkozott már egyel, de az biztos nem te voltál, mert nem említette, hogy vörös volt az illető. Tényleg. Te lehet korcs vagy. Vagy nem? Mitől ilyen vörös a hajad Nuut?
Eleresztett egy mosolyt és nézte tovább a lányt.
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Nuut G Kísosc Csüt. Aug. 11, 2011 9:57 pm
- Hibát vétesz, ha lebecsülöd az ellenfeled. Hamis illúziókba ringatod magadat ... meglehet, hogy nem vagyok olyan gyors, vagy olyan erős, mint te, de majd lesz valaki, aki igen ...
Húzza össze szemeit, az erődemonstrációra. Az acélkarmok villanására sem ijed meg túl látványosan, legalábbis nem ugrik le s fut el sírva, mint egy kislány. Nem fél, hisz aki egyensúlyban van a természettel, az elfogadja az életet éppúgy, mint a halált ... nem kifejezetten vágyja, ha egy mód van rá, elkerüli ... de nem is küzd ellene, mert a világ rendje, eljő, amikor jönnie kell. Ha vámpírkarmok által, akkor úgy, ha másképpen, máskor ... többek között ezért sem szimpatikus neki a vércsapoló, sápadtarcú népség. Vétenek a természet körforgása ellen, megszakítják azt önös, önző érdekeik miatt.
- Undorodom tőled és a fajtádtól. Közönséges piócák vagytok ... nem gyűlölitek magatokat azért, amit tesztek, ahogy élni kényszerültök? Átok ez, nem áldás ...
Szájat biggyesztve kíséri a karmokról leeső húsdarab útját a földre, majd visszaemeli tekintetét a vámpírlány felé. Ezzel nyilván semmi új információt nem árult el, olyat, ami eddig ne lett volna egyértelmű, de nem tudja eléggé kihangsúlyozni: nem szimpatizál a démonokkal, ahogy Suzy, úgy Nuut sem engedne saját igazából könnyedén, makacsul ragaszkodik ahhoz a világképéhez: a tündék a jók, mindenki más lesajnálandó, és/vagy gonosz.
- Nem, nem ... csak akkor, ha undok vámpírral találkozik.
Ingatja meg fejét, gúnyosan vigyorog. Hogy a szöszke bántani tudná a vércsét? Aligha, ahhoz előbb el kellene kapnia ... ha a Vörössel végezni is tudna, a gyorsröptű ragadozómadárral már nehezebb lenne.
- Csend, Hangtalan, szolgáld meg neved ezúttal és hallgass. Mutassuk meg, hogy mi tudunk viselkedni ... másokkal ellentétben.
Vakkantja a madárnak, mire az mogorván, vérig sértve csattintja össze csőreit, nem igazán tetszik neki, hogy így lehurrogták, de a továbbiakban tartózkodik a hangos véleménynyilvánítástól.
Visszafordul Suzy felé, kissé félrebiccentve fejét hallgatja a vámpírlány könnyed, bűbájos csacsogását. Gyorsan leszűri belőle a lényeget: szóval, többen is vannak, és köti őket valamilyen szerződés, ahha, ezért nem gyilkolászhatnak kedvükre, csak távolabbi falvakban vacsorálhatnak. Kellemetlen. Ennek ellenére, ha fajtársai helyében lenne, az biztos, nem elégedne meg egy papír adta kétes, törékeny biztonsággal ... kipaterolná innen az összes elbűvölő, szemfogas szörnyikét. Kérdés, lehetséges lenne ez? Nyilván nem lenne elég őket erre szépen megkérni ...
- Hiszek neked.
Bólint komolyan, mármint elhiszi, veszélyesek a vámpírok errefele, és erősek. Ezért óvatos a szőke vámpírlánnyal szemben is ... noha az jóllakott, és állítása szerint karmait megköti ez a bizonyos szerződés ... nem, nem bízik abban, hogy egy-két rosszul elejtett szó miatt ne esne neki mindezek ellenére is, puszta szórakozásból Suzy. Hiszen azt mondta, unatkozik! Mennyivel rosszabbak, alattomosabbak, mint az erdei vadak, kik éhség miatt, muszájból ölnek ... látott már olyat, hogy vámpírok azért gyilkoltak, mert élvezték, mert nem akadt jobb dolguk éppen.
A lányzó következő szavaira szemöldököt emel, szeme alatt húzódó sebhelye fájón vonaglik meg a mimikai ráncok hirtelen mozdulásától.
- Tévedsz! - Kiált fel ingerülten, aztán megrázza vörösloboncos fejét, nyugszik, csihad ... testhelyzetet vált, egyik lábát térdben hajlítva felhúzza magához, átöleli. - Rosszul ismered a tündék népét. Mindenki magából indul ki ... nem vagyunk önzők, hiszen vigyázunk, gyógyítunk, segítünk. Nem vágyunk a hatalomra, sem az erőre, nem akarunk parancsolni, irányítani ... nem úgy, mint a te fajtád.
Hunyorog, komolyan beszél, de mintha hangja mégis inogna, kevés benne az őszinte, mély meggyőződés, inkább mintha a vámpírlány helyett saját magát győzködné - keveset tud népéről, hisz javarészt mindig egyedül vándorolt.
Hogy ő, korcs? Nagy levegőt vesz, hogy visszafojtsa kitörni kész indulatait, hm, úgy látszik a békés, faölelgető hegyesfülű türelme sem végtelen ...
- Fogalmam sincs. De ne hasonlítgass magadhoz ... - Feleli sziszegve végül a színtiszta igazat, hangján hallatszik, nehéz most a színtelen, nyugodt hangnemet tartania. Nem fél a haláltól, de nem is vágyja ... nem akar ujjat húzni a vámpírral, ennyiért még nem. De már nagyon a határon táncol a szöszke ...
- Azért vagyok itt, hogy kiderítsem.
Túr bele sörényébe, önkéntelen, ösztönös mozdulat. Hogy gyűlöli ezt a színt, hogy gyűlöli miatta magát! Hisz olyan, mint a vér, mint a pusztító tűz ...
- És merre laktok, ti, vámpírok? Gondolom, nem a pórnép között ... bár, aki koporsóban lakik, annak lehet, mindegy ...
Vált hirtelen, gyorsan témát, kissé áttetsző a szándék, de akkor már szívesebben beszélget még a denevérekről is, minthogy saját magáról kelljen diskurálnia ezzel az alantas hölgyeménnyel.
Húzza össze szemeit, az erődemonstrációra. Az acélkarmok villanására sem ijed meg túl látványosan, legalábbis nem ugrik le s fut el sírva, mint egy kislány. Nem fél, hisz aki egyensúlyban van a természettel, az elfogadja az életet éppúgy, mint a halált ... nem kifejezetten vágyja, ha egy mód van rá, elkerüli ... de nem is küzd ellene, mert a világ rendje, eljő, amikor jönnie kell. Ha vámpírkarmok által, akkor úgy, ha másképpen, máskor ... többek között ezért sem szimpatikus neki a vércsapoló, sápadtarcú népség. Vétenek a természet körforgása ellen, megszakítják azt önös, önző érdekeik miatt.
- Undorodom tőled és a fajtádtól. Közönséges piócák vagytok ... nem gyűlölitek magatokat azért, amit tesztek, ahogy élni kényszerültök? Átok ez, nem áldás ...
Szájat biggyesztve kíséri a karmokról leeső húsdarab útját a földre, majd visszaemeli tekintetét a vámpírlány felé. Ezzel nyilván semmi új információt nem árult el, olyat, ami eddig ne lett volna egyértelmű, de nem tudja eléggé kihangsúlyozni: nem szimpatizál a démonokkal, ahogy Suzy, úgy Nuut sem engedne saját igazából könnyedén, makacsul ragaszkodik ahhoz a világképéhez: a tündék a jók, mindenki más lesajnálandó, és/vagy gonosz.
- Nem, nem ... csak akkor, ha undok vámpírral találkozik.
Ingatja meg fejét, gúnyosan vigyorog. Hogy a szöszke bántani tudná a vércsét? Aligha, ahhoz előbb el kellene kapnia ... ha a Vörössel végezni is tudna, a gyorsröptű ragadozómadárral már nehezebb lenne.
- Csend, Hangtalan, szolgáld meg neved ezúttal és hallgass. Mutassuk meg, hogy mi tudunk viselkedni ... másokkal ellentétben.
Vakkantja a madárnak, mire az mogorván, vérig sértve csattintja össze csőreit, nem igazán tetszik neki, hogy így lehurrogták, de a továbbiakban tartózkodik a hangos véleménynyilvánítástól.
Visszafordul Suzy felé, kissé félrebiccentve fejét hallgatja a vámpírlány könnyed, bűbájos csacsogását. Gyorsan leszűri belőle a lényeget: szóval, többen is vannak, és köti őket valamilyen szerződés, ahha, ezért nem gyilkolászhatnak kedvükre, csak távolabbi falvakban vacsorálhatnak. Kellemetlen. Ennek ellenére, ha fajtársai helyében lenne, az biztos, nem elégedne meg egy papír adta kétes, törékeny biztonsággal ... kipaterolná innen az összes elbűvölő, szemfogas szörnyikét. Kérdés, lehetséges lenne ez? Nyilván nem lenne elég őket erre szépen megkérni ...
- Hiszek neked.
Bólint komolyan, mármint elhiszi, veszélyesek a vámpírok errefele, és erősek. Ezért óvatos a szőke vámpírlánnyal szemben is ... noha az jóllakott, és állítása szerint karmait megköti ez a bizonyos szerződés ... nem, nem bízik abban, hogy egy-két rosszul elejtett szó miatt ne esne neki mindezek ellenére is, puszta szórakozásból Suzy. Hiszen azt mondta, unatkozik! Mennyivel rosszabbak, alattomosabbak, mint az erdei vadak, kik éhség miatt, muszájból ölnek ... látott már olyat, hogy vámpírok azért gyilkoltak, mert élvezték, mert nem akadt jobb dolguk éppen.
A lányzó következő szavaira szemöldököt emel, szeme alatt húzódó sebhelye fájón vonaglik meg a mimikai ráncok hirtelen mozdulásától.
- Tévedsz! - Kiált fel ingerülten, aztán megrázza vörösloboncos fejét, nyugszik, csihad ... testhelyzetet vált, egyik lábát térdben hajlítva felhúzza magához, átöleli. - Rosszul ismered a tündék népét. Mindenki magából indul ki ... nem vagyunk önzők, hiszen vigyázunk, gyógyítunk, segítünk. Nem vágyunk a hatalomra, sem az erőre, nem akarunk parancsolni, irányítani ... nem úgy, mint a te fajtád.
Hunyorog, komolyan beszél, de mintha hangja mégis inogna, kevés benne az őszinte, mély meggyőződés, inkább mintha a vámpírlány helyett saját magát győzködné - keveset tud népéről, hisz javarészt mindig egyedül vándorolt.
Hogy ő, korcs? Nagy levegőt vesz, hogy visszafojtsa kitörni kész indulatait, hm, úgy látszik a békés, faölelgető hegyesfülű türelme sem végtelen ...
- Fogalmam sincs. De ne hasonlítgass magadhoz ... - Feleli sziszegve végül a színtiszta igazat, hangján hallatszik, nehéz most a színtelen, nyugodt hangnemet tartania. Nem fél a haláltól, de nem is vágyja ... nem akar ujjat húzni a vámpírral, ennyiért még nem. De már nagyon a határon táncol a szöszke ...
- Azért vagyok itt, hogy kiderítsem.
Túr bele sörényébe, önkéntelen, ösztönös mozdulat. Hogy gyűlöli ezt a színt, hogy gyűlöli miatta magát! Hisz olyan, mint a vér, mint a pusztító tűz ...
- És merre laktok, ti, vámpírok? Gondolom, nem a pórnép között ... bár, aki koporsóban lakik, annak lehet, mindegy ...
Vált hirtelen, gyorsan témát, kissé áttetsző a szándék, de akkor már szívesebben beszélget még a denevérekről is, minthogy saját magáról kelljen diskurálnia ezzel az alantas hölgyeménnyel.
Nuut G Kísosc- Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Aug. 05.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Pént. Aug. 12, 2011 12:18 pm
- Áhá. Szóval azért jöttél, mert kíváncsi vagy a múltadra? Jó neked. Tudod, én sem voltam mindig vámpír. Én azzá lettem, mert azzá akartam lenni.
Mondta komolyan, hiszen azok kevesek közé tartozik, akik választották sorsukat. Aztán látja, hogy egy nagy seb éktelenkedik a nő szeme alatt, és viszonylag friss.
- Azt hogy szerezted?
Mutatott a sebre, majd ránézett a nőre.
- Harcos kis amazon lehetsz. De engem nem félemlítesz meg. De te nem vagy olyan, mint a többi. Tudom, hogy nem emlékszel a múltadra, de gyanítom, hogy nem vagy tiszta Lombtünde. Talán félig ember?
Kérdezi inkább magától, mint sem a lánytól.
- Na de mindegy is.
Aztán Nuut elkezd papolni a koporsókról, mire Suzy nagy nevetésben tör ki.
- Nahát! És még humorérzéked is van. Valóban réges rég, talán ott élték túl a vámpírok a nappalt. Ott, ahol nyugalom volt. De tudod, épp úgy, ahogy a többi fajnak, nekünk is van központunk. Én konkrétan ott lakom, a lakosztályomban. De van olyan is, akinek saját kastélya van. Lehet nekem is lesz, de ahhoz egy embert kell fogadnom. Vagy többet, akik felépítik. Macera az egész. Egyenlőre kényelmes nekem ott, ahol vagyok.
Vonta meg a vállát. Ránézett a madárra, aki immár duzzogva csücsült az egyik fa ágán. Kicsit elgondolkozott, hogy vajon milyen kapcsolat lehet a lány és e között a bestia között. Nem közönséges állat az egyszer biztos. Talán tartania is kellene tőle.Kicsit visszatereli a témát az otthonra.
- És ti hol laktok? Biztos vagyok benne, hogy a természetben. Olyan zöldek vagytok, mint a spenót. Rosszul leszek tőletek.
Kicsit lenyúlt a torkán és hányásra emlékeztető hangot imitált.
- Nagyjából így.
Érezte, hogy kezd a lány idegeire menni és ez tetszett neki. Kiprovokálni egy harcot? Hát nem is tudja. Kicsit fáradt most ehhez, inkább nem feszíti tovább a húrt. Szép lassan puhatolózik tovább e nép szokásairól. Nem árt minden fajt megismerni, és majd idővel lehet, hogy Úrnőmnek szólítják. A múltbeli eseményeket végignézve talán meg is érdemelné.
Mondta komolyan, hiszen azok kevesek közé tartozik, akik választották sorsukat. Aztán látja, hogy egy nagy seb éktelenkedik a nő szeme alatt, és viszonylag friss.
- Azt hogy szerezted?
Mutatott a sebre, majd ránézett a nőre.
- Harcos kis amazon lehetsz. De engem nem félemlítesz meg. De te nem vagy olyan, mint a többi. Tudom, hogy nem emlékszel a múltadra, de gyanítom, hogy nem vagy tiszta Lombtünde. Talán félig ember?
Kérdezi inkább magától, mint sem a lánytól.
- Na de mindegy is.
Aztán Nuut elkezd papolni a koporsókról, mire Suzy nagy nevetésben tör ki.
- Nahát! És még humorérzéked is van. Valóban réges rég, talán ott élték túl a vámpírok a nappalt. Ott, ahol nyugalom volt. De tudod, épp úgy, ahogy a többi fajnak, nekünk is van központunk. Én konkrétan ott lakom, a lakosztályomban. De van olyan is, akinek saját kastélya van. Lehet nekem is lesz, de ahhoz egy embert kell fogadnom. Vagy többet, akik felépítik. Macera az egész. Egyenlőre kényelmes nekem ott, ahol vagyok.
Vonta meg a vállát. Ránézett a madárra, aki immár duzzogva csücsült az egyik fa ágán. Kicsit elgondolkozott, hogy vajon milyen kapcsolat lehet a lány és e között a bestia között. Nem közönséges állat az egyszer biztos. Talán tartania is kellene tőle.Kicsit visszatereli a témát az otthonra.
- És ti hol laktok? Biztos vagyok benne, hogy a természetben. Olyan zöldek vagytok, mint a spenót. Rosszul leszek tőletek.
Kicsit lenyúlt a torkán és hányásra emlékeztető hangot imitált.
- Nagyjából így.
Érezte, hogy kezd a lány idegeire menni és ez tetszett neki. Kiprovokálni egy harcot? Hát nem is tudja. Kicsit fáradt most ehhez, inkább nem feszíti tovább a húrt. Szép lassan puhatolózik tovább e nép szokásairól. Nem árt minden fajt megismerni, és majd idővel lehet, hogy Úrnőmnek szólítják. A múltbeli eseményeket végignézve talán meg is érdemelné.
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Nuut G Kísosc Pént. Aug. 12, 2011 9:29 pm
Felhúzott szemöldökkel hallgatja a lányt. Azzá lett, mert azzá akart válni? Kíváncsivá lesz - miért _akarhat_ valaki ilyen démonná válni, önszántából? Hatalom, erő, de mellé csupa béklyó, lánc ... nem érti, nem akarja megérteni.
- Ki voltál, mielőtt ... átváltoztattak?
Érdeklődik kicsit előrehajolva, két karját lazán összefonva ölében.
- Farkas. Éhes volt, azért támadt rám. Felém csapott, és nem voltam elég gyors.
Felel tömören, higgadtan, minden sértettség nélkül - közben húzza végig ujjait kedélyesen a seben - az egy nagyobb alig varrasodott vonás mellett húzódnak még karomnyomok, csak jelentéktelenebbek. Kishíja volt csak, paraszthajszálnyi, hogy nem vesztette el szeme világát ... de olykor nem árt az efféle lecke, mert ébren tartja a legyőzhetőség, a természet erőivel szembeni gyengeség tudatát, segít két lábbal a földön megállni józanul.
- Nem is célom, hogy megfélemlítselek. Akkor sem akarnálak bántani, ha történetesen képes lennék rá. Nem adtál még rá okot, hogy a halálodat akarjam.
Na ez így nem teljesen igaz ... de nem, nem ugrana neki a vámpírlánynak a puszta tényért, hogy vámpír, akkor sem, ha fikarcnyi esélye is lenne a győzelemre, a túlélésre. Legalábbis addig nem, míg türelme és nyugalma kitart, és abból neki nagyon sok van ... de nem végtelen, és nem örök a lelki nirvánája neki sem. A szöszkének pedig úgy tűnik, különös tehetsége van arra, hogy rögtön érzékeny pontokat találjon, és bennük még kissé meg is forgassa szavainak tőrét.
- Saját kastély! - Kacag fel, megrázva rengeteg lángszín loboncát - Egyetértek ... mire jó az? Csak a gond van vele ... én folyton úton vagyok, ott az otthonom, ahol éppen elfáradok. De a ti népetek szereti a kőből és bársonyból emelt fényűzést, a kényelmet, igaz? Baldachinos ágyak, kandalló, giccses olajfestmények ... ó, nagyon is el tudom képzelni, mennyi felesleges cicomával veszitek körbe magatokat. Kár, hogy ettől nem lesztek kevésbé halottak, s érzéketlenek.
Villogtatja smaragdjait gúnyosan. Noha még egy vámpírlakban sem járt, ezt a jószokását meg is tartaná, s inkább bölcsen, mérföld messziről kerüli a vérivó bestiák fészkeit. Inkább egy oroszlánbarlang ...!
- Nem tudom, itt hol húzza meg magát a népem ... - Ránt vállat - Gondolom, a fák között. Hogy spenótzöldek lennénk!
Nevet fel, ezúttal szinte már őszintén, no, úgy tűnik nem csak ő van megáldva humorérzékkel.
- Akkor nekünk legalább van valami színünk. Ti olyan betegesen fehérek vagytok, mint a szűzhó. Jó, hogy nem csillogtok mellé ...
Húz farkasvigyort, vércséje nem állja meg, gurgulázó hangon, madár módra kacagva csattintja össze párszor csőrét.
- Ki voltál, mielőtt ... átváltoztattak?
Érdeklődik kicsit előrehajolva, két karját lazán összefonva ölében.
- Farkas. Éhes volt, azért támadt rám. Felém csapott, és nem voltam elég gyors.
Felel tömören, higgadtan, minden sértettség nélkül - közben húzza végig ujjait kedélyesen a seben - az egy nagyobb alig varrasodott vonás mellett húzódnak még karomnyomok, csak jelentéktelenebbek. Kishíja volt csak, paraszthajszálnyi, hogy nem vesztette el szeme világát ... de olykor nem árt az efféle lecke, mert ébren tartja a legyőzhetőség, a természet erőivel szembeni gyengeség tudatát, segít két lábbal a földön megállni józanul.
- Nem is célom, hogy megfélemlítselek. Akkor sem akarnálak bántani, ha történetesen képes lennék rá. Nem adtál még rá okot, hogy a halálodat akarjam.
Na ez így nem teljesen igaz ... de nem, nem ugrana neki a vámpírlánynak a puszta tényért, hogy vámpír, akkor sem, ha fikarcnyi esélye is lenne a győzelemre, a túlélésre. Legalábbis addig nem, míg türelme és nyugalma kitart, és abból neki nagyon sok van ... de nem végtelen, és nem örök a lelki nirvánája neki sem. A szöszkének pedig úgy tűnik, különös tehetsége van arra, hogy rögtön érzékeny pontokat találjon, és bennük még kissé meg is forgassa szavainak tőrét.
- Saját kastély! - Kacag fel, megrázva rengeteg lángszín loboncát - Egyetértek ... mire jó az? Csak a gond van vele ... én folyton úton vagyok, ott az otthonom, ahol éppen elfáradok. De a ti népetek szereti a kőből és bársonyból emelt fényűzést, a kényelmet, igaz? Baldachinos ágyak, kandalló, giccses olajfestmények ... ó, nagyon is el tudom képzelni, mennyi felesleges cicomával veszitek körbe magatokat. Kár, hogy ettől nem lesztek kevésbé halottak, s érzéketlenek.
Villogtatja smaragdjait gúnyosan. Noha még egy vámpírlakban sem járt, ezt a jószokását meg is tartaná, s inkább bölcsen, mérföld messziről kerüli a vérivó bestiák fészkeit. Inkább egy oroszlánbarlang ...!
- Nem tudom, itt hol húzza meg magát a népem ... - Ránt vállat - Gondolom, a fák között. Hogy spenótzöldek lennénk!
Nevet fel, ezúttal szinte már őszintén, no, úgy tűnik nem csak ő van megáldva humorérzékkel.
- Akkor nekünk legalább van valami színünk. Ti olyan betegesen fehérek vagytok, mint a szűzhó. Jó, hogy nem csillogtok mellé ...
Húz farkasvigyort, vércséje nem állja meg, gurgulázó hangon, madár módra kacagva csattintja össze párszor csőrét.
Nuut G Kísosc- Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Aug. 05.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Szomb. Aug. 13, 2011 8:47 am
Amikor Nuut a cicomákat említi, legszívesebben helyrerakta volna, de maradt inkább a szavak erejénél.
- No lám! Cicoma. Sokan örülnének hidd el, ha ezek a cicomák a saját lakásukat díszítenék. Általában a képeken az őseink vannak feltüntetve, vagy valami olyan esemény helyszíne, ami fontos számunkra. Baldachinos ágy? Igen, van aki azt kedveli, én nem.
Elnézett oldalra és egy kicsit elmélázott. Vajon most mit csinálhat régi mestere? Hol lehet? Hiába is tagadná, gyengéd szálak fűzték ahhoz a férfihoz. Még a vámpírlétben is. De a férfi szándékaiban a mai napig nem volt biztos. Mi tagadás, hiányzik neki. De ezt az élete (halála) árán sem adná senki tudtára. Aztán Nuut szavai a fehér bőrről térítette magához.
- Fehér. Igen, mert nem élünk máson,mint véren.Megmondom őszintén, hogy nekem tetszik ez a fehér bőr. Életemben sem voltam sokkal színesebb.
Megeresztett egy mosolyt. Eszébe jutott, hogy nem válaszolt még a lány első kérdésére. Mélyen a szemeibe nézett és úgy mondta
- Az, hogy én ki voltam régen, téged ne érdekeljen. Nem rád tartozik és hidd el, jobb ha nem tudod.
Hagyta ennyiben. A madár "nevetése" azonban kicsit zavarta.
- Nem igaz, hogy ez a madár mindig rikoltozik. Pedig már kezdtem megszokni, hogy itt van.
Mondta Nuutnak bosszúsan. Nem tudta megmondani, hogy mi olyan különös ebben a lányban, de tetszett neki. Persze vonzotta is, hiszen jó kis falat lenne belőle. Elhesegette brutális játszadozásának gondolatát és leugrott a fáról.
- Azt hiszem ideje odébb állnom. Kezdesz veszélybe kerülni. És ugye minket köt a szerződés, ezért nem bánthatlak, így jó vámpírként távozom. Szia.
Köszönt el és sebesen, mint a szél elviharzott.
- No lám! Cicoma. Sokan örülnének hidd el, ha ezek a cicomák a saját lakásukat díszítenék. Általában a képeken az őseink vannak feltüntetve, vagy valami olyan esemény helyszíne, ami fontos számunkra. Baldachinos ágy? Igen, van aki azt kedveli, én nem.
Elnézett oldalra és egy kicsit elmélázott. Vajon most mit csinálhat régi mestere? Hol lehet? Hiába is tagadná, gyengéd szálak fűzték ahhoz a férfihoz. Még a vámpírlétben is. De a férfi szándékaiban a mai napig nem volt biztos. Mi tagadás, hiányzik neki. De ezt az élete (halála) árán sem adná senki tudtára. Aztán Nuut szavai a fehér bőrről térítette magához.
- Fehér. Igen, mert nem élünk máson,mint véren.Megmondom őszintén, hogy nekem tetszik ez a fehér bőr. Életemben sem voltam sokkal színesebb.
Megeresztett egy mosolyt. Eszébe jutott, hogy nem válaszolt még a lány első kérdésére. Mélyen a szemeibe nézett és úgy mondta
- Az, hogy én ki voltam régen, téged ne érdekeljen. Nem rád tartozik és hidd el, jobb ha nem tudod.
Hagyta ennyiben. A madár "nevetése" azonban kicsit zavarta.
- Nem igaz, hogy ez a madár mindig rikoltozik. Pedig már kezdtem megszokni, hogy itt van.
Mondta Nuutnak bosszúsan. Nem tudta megmondani, hogy mi olyan különös ebben a lányban, de tetszett neki. Persze vonzotta is, hiszen jó kis falat lenne belőle. Elhesegette brutális játszadozásának gondolatát és leugrott a fáról.
- Azt hiszem ideje odébb állnom. Kezdesz veszélybe kerülni. És ugye minket köt a szerződés, ezért nem bánthatlak, így jó vámpírként távozom. Szia.
Köszönt el és sebesen, mint a szél elviharzott.
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Nuut G Kísosc Szomb. Aug. 13, 2011 2:51 pm
- Ez a folytonos múltba révedés! Persze, érthető, hogy féltek jövőtől ... bizonytalan, s valami, amit nem tudtok befolyásolni.
Ingatja meg fejét, tipikus -bölcs tünde- ábrázatot vágva.
- Kellemetlen diéta ...
Húzza száját, hogy csak másokon vérén élni ... megnyalja ajkait, míg Suzy mélázik, Nuut töpreng: milyen lehet vajon az íze a vérnek? Fémes, sós, meleg ... megrázza a fejét, lelke épségét veszélyezteti azzal, hogy egyáltalán eltöpreng ilyesmin.
- Ha nem mondod, hát nem mondod. De attól még érdekel. Jobb, ha nem tudom? Nem hiszem, a tudatlanságnál nincsen rosszabb ...
Emeli fel két kezét öléből védekezően, majd visszaejti őket, megint filozofál egy keveset, hiába, a tünde vér ... a hosszúéltűeknek van ideje ilyesmi okosságokra rájönni, megvilágosodni a fák alatt ülve.
- Te fecsegsz, ő rikoltozik. Nem vagy jobb nála sokkal ... de látod, én is kezdelek megszokni.
Nevet fel halkan, mert vicces gondolat, összehasonlítani a cseverésző vámpírlányt a rikácsoló vércsével. De tény, van köztük hasonlóság, veszélyesek lehetnek mindketten, ha olyanjuk van.
- Vigyázz magadra ...
Integet lelkesen Suzy után, magában örül is meg nem is: érdekes jelenség volt a szöszke, de jó, hogy önszántából távozóra fogta ... ha szó szót követett volna, lehet, hogy nem kellett volna sok idő, hogy egymás torkának essenek. Jobb az ilyet elkerülni, amíg lehet ... de ha már itt van, az biztos: többet kell megtudnia a vámpírokról ...
- Pedig már majdnem el kezdtem félni ... gyere, Hangtalan, keressünk egy helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat ...
Int a vércsének, az helyeslőn rikkantva emelkedik fel a levegőbe, keringve kíséri az ágak között tovaszökkenő madarászát.
Ingatja meg fejét, tipikus -bölcs tünde- ábrázatot vágva.
- Kellemetlen diéta ...
Húzza száját, hogy csak másokon vérén élni ... megnyalja ajkait, míg Suzy mélázik, Nuut töpreng: milyen lehet vajon az íze a vérnek? Fémes, sós, meleg ... megrázza a fejét, lelke épségét veszélyezteti azzal, hogy egyáltalán eltöpreng ilyesmin.
- Ha nem mondod, hát nem mondod. De attól még érdekel. Jobb, ha nem tudom? Nem hiszem, a tudatlanságnál nincsen rosszabb ...
Emeli fel két kezét öléből védekezően, majd visszaejti őket, megint filozofál egy keveset, hiába, a tünde vér ... a hosszúéltűeknek van ideje ilyesmi okosságokra rájönni, megvilágosodni a fák alatt ülve.
- Te fecsegsz, ő rikoltozik. Nem vagy jobb nála sokkal ... de látod, én is kezdelek megszokni.
Nevet fel halkan, mert vicces gondolat, összehasonlítani a cseverésző vámpírlányt a rikácsoló vércsével. De tény, van köztük hasonlóság, veszélyesek lehetnek mindketten, ha olyanjuk van.
- Vigyázz magadra ...
Integet lelkesen Suzy után, magában örül is meg nem is: érdekes jelenség volt a szöszke, de jó, hogy önszántából távozóra fogta ... ha szó szót követett volna, lehet, hogy nem kellett volna sok idő, hogy egymás torkának essenek. Jobb az ilyet elkerülni, amíg lehet ... de ha már itt van, az biztos: többet kell megtudnia a vámpírokról ...
- Pedig már majdnem el kezdtem félni ... gyere, Hangtalan, keressünk egy helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat ...
Int a vércsének, az helyeslőn rikkantva emelkedik fel a levegőbe, keringve kíséri az ágak között tovaszökkenő madarászát.
Nuut G Kísosc- Hozzászólások száma : 14
Join date : 2011. Aug. 05.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Kedd Aug. 16, 2011 9:38 pm
Suzy lépdel véres ajkakkal az erdőben. Nemrég tépett szét egy szerencsétlent. Mérgében még meg is kínozta, majd ivott a véréből és megölte. Brutális volt, de legalább kicsit lecsillapodott. Keresett egy nagy fát és leült a tövébe. Előremeredt tekintettel gondolkozott a történteken. Nem akart ennyire messze menni....
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Oliver Blackrose Kedd Aug. 16, 2011 9:54 pm
Oliver hazafelé vette az irányt a vizeséstől az éjszaka közepén. Csak haza akart menni, beülni a jacuzziba és pihenni. Az erdőn vágott keresztül, erre a leggyorsabb. Nem számitott rá, hogy összefut valakivel. Pláne nem a szöszkével. Álmába nem jutott volna eszébe. Most mégis belébotlik, akaratlanul, egy fa tövében.
Először nem akarja megszólitani. De elég nagy bunkóság lenne szó nélkül tovább lépni. Ő nem igazán gondolkodott a dolgokon, sőt ki is ment a fejéből mig Nuuttal beszélgetett. Na de már nincs mit tenni.
- Suzy? - szólitja meg meglepődötten. Egyenlőre azt se tudja mit mondjon. De talán a lány annyira megijedt tőle, hogy előbb elszalad, minthogy a srác mégvalamit mondjon neki.
Először nem akarja megszólitani. De elég nagy bunkóság lenne szó nélkül tovább lépni. Ő nem igazán gondolkodott a dolgokon, sőt ki is ment a fejéből mig Nuuttal beszélgetett. Na de már nincs mit tenni.
- Suzy? - szólitja meg meglepődötten. Egyenlőre azt se tudja mit mondjon. De talán a lány annyira megijedt tőle, hogy előbb elszalad, minthogy a srác mégvalamit mondjon neki.
Oliver Blackrose- Hozzászólások száma : 42
Join date : 2011. Aug. 10.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Kedd Aug. 16, 2011 10:01 pm
Suzy összerezzent, amikor meghallotta a hangot. Ő is másra számított és nem a férfira.
- Sajnálom.
Mondta elhaló hangon és nem állt fel. Továbbra is ott kuporgott. Elvégre egy cafkának ott a helye.
- Megértem, ha utálsz. Legközelebb, majd teljesítem minden kívánságodat.
Félt, valóban. De inkább attól félt, hogy újra csak úgy kisétál az életéből. Elég volt egyszer, most ezt nem akarja, de jelen esetben nem fog könyörögni és nincs is hozzá ereje. Rá se néz a férfira, nem tud. A szégyen nem engedi..
- Sajnálom.
Mondta elhaló hangon és nem állt fel. Továbbra is ott kuporgott. Elvégre egy cafkának ott a helye.
- Megértem, ha utálsz. Legközelebb, majd teljesítem minden kívánságodat.
Félt, valóban. De inkább attól félt, hogy újra csak úgy kisétál az életéből. Elég volt egyszer, most ezt nem akarja, de jelen esetben nem fog könyörögni és nincs is hozzá ereje. Rá se néz a férfira, nem tud. A szégyen nem engedi..
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Oliver Blackrose Kedd Aug. 16, 2011 10:10 pm
Igazándiból a srác is szégyelli állati mivoltát. És hogy nagyon könnyen elveszti az önuralmát. Nem tanitotta meg rá senki, mindenki ráhagyta, ha tört és zúzott, ha megfélemlitett valakit. De egy nőt mégse kéne bántania. Ő is sajnálta a dolgot. Csak nem mondta ki.
Leült a lány mellé és az égre nézett. Nagyot szippantott a levegőből.
- Tudod Suzy, hozzá vagyok szokva azokhoz a lányokhoz akikkel eddig foglalkoztam. Mind cafka volt. És nem egy példa volt rá, hogy meg is ütöttem őket. - vallja be megbánóan. Persze azt nem bánja amit tett, mert mind megérdemelték, csak Suzy nem érdemli meg hogy összetörjenek benne egy álmot a nagy Ramón de Silváról akit istenitett.
- Nem akartalak bántani. Ezért küldtelek el. Sajnos nagy úr bennem a vágy. Ha nagyon vágyom valamire általában megszerzem. - Ez elég őszinte vallomás a részéről. És ez igaz is. El van kényesztetve. Amire általában büszke.
- Nem ehhez vagyok szokva és kész.
Leült a lány mellé és az égre nézett. Nagyot szippantott a levegőből.
- Tudod Suzy, hozzá vagyok szokva azokhoz a lányokhoz akikkel eddig foglalkoztam. Mind cafka volt. És nem egy példa volt rá, hogy meg is ütöttem őket. - vallja be megbánóan. Persze azt nem bánja amit tett, mert mind megérdemelték, csak Suzy nem érdemli meg hogy összetörjenek benne egy álmot a nagy Ramón de Silváról akit istenitett.
- Nem akartalak bántani. Ezért küldtelek el. Sajnos nagy úr bennem a vágy. Ha nagyon vágyom valamire általában megszerzem. - Ez elég őszinte vallomás a részéről. És ez igaz is. El van kényesztetve. Amire általában büszke.
- Nem ehhez vagyok szokva és kész.
Oliver Blackrose- Hozzászólások száma : 42
Join date : 2011. Aug. 10.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Kedd Aug. 16, 2011 10:18 pm
-Értem
Mondta még mindig megbánóan
- Nem te bántottál meg, hanem én téged. Elvégre én is egy olyan lány vagyok.
Vonta meg a vállát.
- Nem ellenkezem azt teszel velem, amit akarsz. Jó leszek hozzád.
Mondta teljesen őszintén. Most már ránézett a férfira. Aztán felszisszent. Arcán egy elég csúnya seb éktelenkedett. Leszakított egy darabot a ruhája végéből és letörölte vele sebéből szivárgó vért.
- Az a kis luvnya.
Mondta inkább magának a vacsorájára gondolva.
Mondta még mindig megbánóan
- Nem te bántottál meg, hanem én téged. Elvégre én is egy olyan lány vagyok.
Vonta meg a vállát.
- Nem ellenkezem azt teszel velem, amit akarsz. Jó leszek hozzád.
Mondta teljesen őszintén. Most már ránézett a férfira. Aztán felszisszent. Arcán egy elég csúnya seb éktelenkedett. Leszakított egy darabot a ruhája végéből és letörölte vele sebéből szivárgó vért.
- Az a kis luvnya.
Mondta inkább magának a vacsorájára gondolva.
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Oliver Blackrose Kedd Aug. 16, 2011 10:25 pm
- Csak voltál olyan lány. - ezt Oliver igy véli. - Már nem vagy az. Bebizonyitottad. - elvégre simán visszautasitotta a srácot mert ezt annak lehetett vélni. És érthető, csak neki nem, mert utálja ha nem történik az amit akar.
Még mindig csak ül a fa tövében és hallgatja mit mond Suzy. Szereti ha az egóját növelik és meghunyászkodnak neki a lányok, de ez Suzyra nézve nem túl jó tulajdonság. Könnyen megsérülhet azzal, hogy jó lesz Oliverhez. Mert nem érdemli meg. Viszont a szerelem nagy úr azt mondják.
Ezt a fiú is nagyon jól tudja. Azt viszont nem igérheti hogy ő is jó lesz hozzá.
Amikor felszisszen a lány, odakapja tekintetét, meglátja a vért a száján.
- Hmm...finom lehetett. - mosolyodik el. - Kit sikerült elkapnod? Nem hiszem hogy hálás volt neked érte. Ugye jól gondolom. - néz végre rá.
- Nincs harag? - kérdezi megbánóan és megsimitja a lány arcát.
Még mindig csak ül a fa tövében és hallgatja mit mond Suzy. Szereti ha az egóját növelik és meghunyászkodnak neki a lányok, de ez Suzyra nézve nem túl jó tulajdonság. Könnyen megsérülhet azzal, hogy jó lesz Oliverhez. Mert nem érdemli meg. Viszont a szerelem nagy úr azt mondják.
Ezt a fiú is nagyon jól tudja. Azt viszont nem igérheti hogy ő is jó lesz hozzá.
Amikor felszisszen a lány, odakapja tekintetét, meglátja a vért a száján.
- Hmm...finom lehetett. - mosolyodik el. - Kit sikerült elkapnod? Nem hiszem hogy hálás volt neked érte. Ugye jól gondolom. - néz végre rá.
- Nincs harag? - kérdezi megbánóan és megsimitja a lány arcát.
Oliver Blackrose- Hozzászólások száma : 42
Join date : 2011. Aug. 10.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Kedd Aug. 16, 2011 10:32 pm
Jól esnek neki Oliver szavai.
- Elkaptam egy nőcskét. Még meg is kínoztam, mert olyan dühös voltam.
Mondta és megeresztett egy kis vigyort.
- Nincs harag.
Jól esett neki a férfi érintése. így most már nem óckodott tőle. Teljesen közel húzódott és megcsókolta.
- Azért ezt a szerelmes vagyok beléd dolgot ne vedd kéz pénznek.
Egy sötét árny suhant át tekintetén, majd újra megcsókolta a férfit. Majd inge gombjait gombolta ki szép lassan. Kezeit végig simította az izmos férfi testen és egy újabb csókot lehelt Oliver ajkaira.
- Szeretnél még engem?
Kérdezte kacéran.
- Elkaptam egy nőcskét. Még meg is kínoztam, mert olyan dühös voltam.
Mondta és megeresztett egy kis vigyort.
- Nincs harag.
Jól esett neki a férfi érintése. így most már nem óckodott tőle. Teljesen közel húzódott és megcsókolta.
- Azért ezt a szerelmes vagyok beléd dolgot ne vedd kéz pénznek.
Egy sötét árny suhant át tekintetén, majd újra megcsókolta a férfit. Majd inge gombjait gombolta ki szép lassan. Kezeit végig simította az izmos férfi testen és egy újabb csókot lehelt Oliver ajkaira.
- Szeretnél még engem?
Kérdezte kacéran.
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Oliver Blackrose Kedd Aug. 16, 2011 10:41 pm
Váratlanul érik Suzy érintései. Nem másképp hogy megcsókolja őt. És mégegyszer. Bár eddig nagyon szerette volna a lányt újra megkapni, még élénken élnek az emlékek a fejében. Akármilyen kegyetlen fajzat Oliver, nem akarta, hogy azért kerüljön erre most sor, mert Suzynak feltétlenül tennie kell valamit azért, hogy esetleg nehogy megint különválljanak útjaik. Az ingjét visszahúzta mikor a lány leakarta róla húzni.
- Nem kell most ez Suz. - mondja röviden és tömören. Egyenlőre nem tudja mit gondoljon és mit tegyen. Elég kicsi falu ez ahhoz hogy bármit megengedjen magának. És most hogy Nuuttal is beszélgetett, nos egyre több embert ismer meg és jobb ha nem csapja be Suzyt.
- Azt hiszem inkább csak pihennünk kellene már. - simitja meg újra arcát.
- Nem kell most ez Suz. - mondja röviden és tömören. Egyenlőre nem tudja mit gondoljon és mit tegyen. Elég kicsi falu ez ahhoz hogy bármit megengedjen magának. És most hogy Nuuttal is beszélgetett, nos egyre több embert ismer meg és jobb ha nem csapja be Suzyt.
- Azt hiszem inkább csak pihennünk kellene már. - simitja meg újra arcát.
Oliver Blackrose- Hozzászólások száma : 42
Join date : 2011. Aug. 10.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Kedd Aug. 16, 2011 10:48 pm
Suzy figyeli,a hogyan a férfi visszarántja a felsőjét.
- De most én tényleg szeretném és akkor is akartam, csak előtte még játszani is volt kedvem, ami nem jól sült el. De most nem azért csinálom, mert kell, hanem azért..
Elkapta a szenvedély heve.
- Azért, mert jó pár éve senkivel sem voltam és az ösztönök azok ösztönök. Csak próbáljunk ki valamit s ha így sem lesz kedved akkor tényleg hagyjuk egymást.
Mondta komolyan. Szép lassan levetkőzött. Letolta ruháját, majd leszerelte magáról a szexi fehérneműt és elővillantak fehér, kerekded keblei. Ismét megcsókolta a férfit.
- Olyanok, mint amire emlékszel?
Nézet immár vidám Oliverre a lány.
- De most én tényleg szeretném és akkor is akartam, csak előtte még játszani is volt kedvem, ami nem jól sült el. De most nem azért csinálom, mert kell, hanem azért..
Elkapta a szenvedély heve.
- Azért, mert jó pár éve senkivel sem voltam és az ösztönök azok ösztönök. Csak próbáljunk ki valamit s ha így sem lesz kedved akkor tényleg hagyjuk egymást.
Mondta komolyan. Szép lassan levetkőzött. Letolta ruháját, majd leszerelte magáról a szexi fehérneműt és elővillantak fehér, kerekded keblei. Ismét megcsókolta a férfit.
- Olyanok, mint amire emlékszel?
Nézet immár vidám Oliverre a lány.
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Oliver Blackrose Kedd Aug. 16, 2011 10:55 pm
Végighallgatta a lányt. De ez nem sokat változtatott azon amit már igy is eldöntött. És mint a többi férfi Oliver is szereti a vadászatot, nem szereti ha ráerőltetnek valamit. Ha igy sikerült hát igy sikerült. Talán majd máskor máshogyan, más helyen.
- Én most hazamegyek Suzy. - és felállt. Nézte a lányt aki a fekete füzőben mutatta bájait. Olivernek lett volna kedve hozzá, de most valahogy nem ment neki.
- Gyere visszakisérlek. Öltözz fel. - mondta a lánynak. Határozott a srác, amit eltervez az tényleg úgy van. Ha megy, megy. Egyedül is mehetne. De udvariasan haza szeretné kisérni. Ennyit bőven megérdemel tőle ha eddig
igy viselkedett.
- Légyszives.
- Én most hazamegyek Suzy. - és felállt. Nézte a lányt aki a fekete füzőben mutatta bájait. Olivernek lett volna kedve hozzá, de most valahogy nem ment neki.
- Gyere visszakisérlek. Öltözz fel. - mondta a lánynak. Határozott a srác, amit eltervez az tényleg úgy van. Ha megy, megy. Egyedül is mehetne. De udvariasan haza szeretné kisérni. Ennyit bőven megérdemel tőle ha eddig
igy viselkedett.
- Légyszives.
Oliver Blackrose- Hozzászólások száma : 42
Join date : 2011. Aug. 10.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Kedd Aug. 16, 2011 11:01 pm
-Hát jó.
Vonta meg a vállát a lány. Felöltözött gyorsan és felállt.
-Mehetünk.
Mondta derűsen. "Elértem, amit akartam. Nos ezek után ki hunyászkodik meg ki felett? Egyszer elhagytál, másszor nem fogsz!"
Gondolta és ment tovább Oliver oldalán.
- Gondolom te is kiidegeskedted magad. Történt valami érdekes ez idő alatt?
Érdeklődött és kiértek az erdőből.
- Innen szeretnék egyedül menni.
Mondta mosollyal az arcán. Várt, hogy a férfi mit szól és hogyan búcsúzik tőle.
Vonta meg a vállát a lány. Felöltözött gyorsan és felállt.
-Mehetünk.
Mondta derűsen. "Elértem, amit akartam. Nos ezek után ki hunyászkodik meg ki felett? Egyszer elhagytál, másszor nem fogsz!"
Gondolta és ment tovább Oliver oldalán.
- Gondolom te is kiidegeskedted magad. Történt valami érdekes ez idő alatt?
Érdeklődött és kiértek az erdőből.
- Innen szeretnék egyedül menni.
Mondta mosollyal az arcán. Várt, hogy a férfi mit szól és hogyan búcsúzik tőle.
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
Re: Zöld Lomb erdő
Oliver Blackrose Kedd Aug. 16, 2011 11:16 pm
Ahogy kifelé sétáltak az erdőből, már alig várta hogy hazaérjen. Tényleg elfáradt a nagy erdőjárásban. Nem neki való ez. A vadászat inkább kedvére van.
- Hogy mit csináltam? A vizeséshez kisétáltam miután szintén vadásztam egy jót. Ott találkoztam egy lánnyal, Nuutnak hivják, lombtünde. De már nem voltam éhes rá mire visszaértem. - közli Suzyval. Azt nem teszi mellé hogy Nuut igen szemrevaló lány.
Majd elérkeznek az útjuk végéhez.
- Jól van. Akkor vigyázz magadra Suzy. És szép álmokat. - köszön el tőle majd megcsókolja a lány homlokát, és ezzel sarkon is fordul. Megsem áll a rezidenciájáig ahol jóleső álomba szenderül.
- Hogy mit csináltam? A vizeséshez kisétáltam miután szintén vadásztam egy jót. Ott találkoztam egy lánnyal, Nuutnak hivják, lombtünde. De már nem voltam éhes rá mire visszaértem. - közli Suzyval. Azt nem teszi mellé hogy Nuut igen szemrevaló lány.
Majd elérkeznek az útjuk végéhez.
- Jól van. Akkor vigyázz magadra Suzy. És szép álmokat. - köszön el tőle majd megcsókolja a lány homlokát, és ezzel sarkon is fordul. Megsem áll a rezidenciájáig ahol jóleső álomba szenderül.
Oliver Blackrose- Hozzászólások száma : 42
Join date : 2011. Aug. 10.
Re: Zöld Lomb erdő
Suzy de Seyssel Kedd Aug. 16, 2011 11:19 pm
Suzy jó érzéssel nyugtázza el, hogy Oliver otthagyta. Megvan a magához való esze. Nyert egy kicsit, az egyszer biztos. Sietős léptekkel indult a központ felé, ahol a baldachinos ágyába hajtotta szép fejélt.
Suzy de Seyssel- Hozzászólások száma : 99
Join date : 2011. Jul. 25.
1 / 2 oldal • 1, 2
:: Helyszínek :: Környező tájak :: Zöld Lomb erdő
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|