Temető - A holtak nyughelye

Egyszer csak sűrű köd szállt a temetőre és homályos alak tűnt fel a távolban...megpillantotta Laihilt, aki Lylian sírjánál térdelt. Nem ment közelebb, mivel nem akarta felfedni jelenlétét. Szemlátomást nem tetszett neki, hogy valaki sajnál egy halott vérfarkas és megjegyezte magának, hogy kár az időt egy "ilyenre" pazarolni...

hmm egy tünde... Nos, ha már rájöttél, hogy miféle vagyok, így nincs is értelme titkolózni. Kaname vagyok, és elég nemes ahhoz, hogy ne szoruljak rá az itt élők vérére ne aggódj.
"-Tudom, hogy hol a helyem, nem esik baja a kis védenceidnek..."-mondta hűvösen
majd egy kis idő elteltével újra a lányhoz szólt.
"-az igazat megvallva nem tudom, hogy hányan vannak még itt közülünk, bár nem is nagyon érdekel..."

- Akkor légy üdvözölve Kaname!
Mondta neki és megeresztett egy kis mosolyt.
- Kis védenceim? Hát igen sokan vannak és nem szeretném, hogy bajuk essen.
Mondta határozottan és oldalra nézett.
- Nem szeretem az ilyen ronda és nedves időt. És régóta vámpír vagy?
Érdeklődött tovább. Nagyon szeret megismerkedni idegenekkel.
- Mivel te is rájöttél, hogy én mi vagyok, gondolhatod, hogy nem iagzán fogunk kijönni egymással. Persze, lehetünk még akár barátok is, ha szépen viselkedsz.
Kicsit megpróbált még határozottabb lenni.
- Régen is éltek itt vámpírok, de mind elpusztult...
Majd elmerengett a gondolataiba.

//fagy//