Karakterleírások

**Angelus** Vas. Júl. 24, 2011 9:21 am

Ide a karakterek előtörténetei kerülnek, ha szeretnél része lenni az oldal életének írj ide. Az előtörténetedet külön nem bíráljuk el, de esetleg levében szólunk, ha fontos dolog hiányzik, valamint, ha nem találunk hibát, egy ELFOGADOTT szót oda rakhatunk az aljára a szövegnek, jelezve, láttuk.
Amelyeket kötelezően fel kell tüntetni minden előtörténetnél:
- faj (nincs olyan sok, nem nehéz választani, félvéreket és hibrideket csak admini engedéllyel lehet, írj ki a tetejére, ki adott neked rá)
- név (becenév is mellé kerülhet, ha jelzed, hogy karakter jobban szereti azt, valamint itt fel lehet sorolni a teljes nevét, amelyet a játékban nem használ, ha van olyan neki)
- kor (értelem szerűen a hosszú életű lényeknél kérjük a valódi és a kinézet szerinti kort is, tündéknél elég a valódi)
- nem (férfi/nő egyéb választásokat mellékeljük)
- kinézet (legalább két sorban összefoglalni, szem, haj, bőr színét, magasságát, testalkatát, ruházatát, ha van kedved, ide nyugodtan írj többet is)
- jellem (szintén két sort kérünk arról, hogy mik a főbb jó és rossz tulajdonságai, erősségei és gyengeségei, kötelező mindre legalább egyet írni, bár nem kell a faj tipikus alaphibáit használni)
- képesség (néhány fajnál van különleges képesség, magyarázatot kérek, hogy mi ez, miben merül ki, mikor fejlődött ki nála, azóta mire használja)
- előtörténet (minél hosszabb életét ért a karakter, annál többet lehet róla írni, amit kérünk: családi helyzet, szülők, testvérek, gyerekkor, nevelés, esetleges kapcsolatok, szerelmek, jelenlegi helyzet, érdeklődés; amennyiben valamelyiket nem töltitek ki, jó okot kérünk magyarázatnak, például árváknál nyilván a család kimaradhat)
- miért jött álomfalvára (céljai, indokai, lehet kóbor kalandortól maximalista hódítóig bárki jellemre, azért csak ide került valahogy)

**Eleniel** Vas. Júl. 24, 2011 11:20 am

Eleniel hosszú út során került Álomfalvára.Egy távoli tenger lakója volt a szüleivel együtt. Vidám gyerekkora volt, jó viszonyban élt a szüleivel. Testvére nincs. Ám 100 évvel ezelőtt szörnyű dolog történt. Az emberek megirigyelték szépségüket és tehetségüket, így különböző vegyi anyagokat zúdítottak a tengerbe, remélve, hogy az ott élő tündék elpusztulnak. Eleniel 3 barátjával egy távolabb eső részen játszott a tengeri állatokkal és növényekkel. Bunkert építettek és nagon jól szórakoztak. De érezték, hogy valami nem stimmel. És a szag se volt éppen túl jó. Észrevettek pár tündét közeledni roham léptekkel, kissé megfeketedett bőrrel és hajjal. Közölték a gyerekekkel, hogy elpusztult minden. Csak ők maradtak életben, és szeretnék, ha ők négyen velük tartanának. Még kicsik voltak ,így nem fogták fel a szavakat súlyát és velük mentek. Pár hét múlva tudatosult a kis Elenielben, hogy ő a szüleit bizony soha többet nem látja majd. Tudta, hogy fel kell nőnie. Kevés tapasztalata volt a kinti élet felől, főleg a szárazföldéről.60 évig nevelkedtek még a felnőttekkel. Kóboroltak vizen és szárazföldön keresztül, de nem vezetett sehova az útjuk. Eleniel megelégelte a céltalan vándorlást ás az egyik este megszökött. 40 évig egyedül ment tovább, itt,ott néha megállapodott pár évre, de sehol sem találta a helyét. Aztán nem rég Álomfalvára vetette a sors és ez a hely nagyon megtetszett neki. Felépítette házát és megróbál itt egy új életet kezdeni.

Magassága 175 cm. Haja derékig érő zöld, szeme világos.Arca szép, bőre szintén világos. Kora: 200 év (emberi számításban: 20)

Mindenkivel nagyon elővigyázatos. Bizalmatlan lány. Szereti, ha a külsejét dicsérik, de ez a fajtája sajátja. Megbízható,és ha valakit barátjának tekint, annak sok mindent elmond.Suereti a gyümölcsöket és a zöldségeket és a tengeri herkentyűket.

Képes vízgömböt formálni kezeivel, ami a harcnál is nagy segítség, de ha a gömböt magára, vagy egy másvalakire önti, buborékként védelmezi az egész testet, amit nagyon erős varázslatok lévén lehet csak megtörni. Erre azonban csak egy jól képzett boszorkány vagy varázsló képes.

**Laihil** Vas. Júl. 24, 2011 12:04 pm

Laihil történetét a régi Álomfalvai lététől kezdem. Letelepedett itt. Sok barátot szerzett, többek között Lilyant a vérfarkast és Sellyt a Lombtündét. Megismerkedett egy gyönyörű és okos férfival Shiramorral, akivel összeházasodtak és családot alapítottak. Esküvőjük híre mindenhova eljutott. Gyönyörű és emlékezetes volt. Született egy gyermekük is, akit szeretetben neveltek. Ám, amikor elérte a falut a pusztulás mindent elvesztett a lány. Ő az erdőben tért magához, szakadtan, vértől ázottan, halott gyermekével a kezében. A gyermeket eltemette. Férjét még a faluban látta utoljára, de bizonyára meghalt a csatában. Így keserű szívvel elindult, hogy új életet kezdjen. Pár napi kóborlás után egy kis kunyhóban talált helyet magának egy öreg néni mellett. Ez a kunyhó nem volt túl messze a falutól, de ahhoz elég messze volt, hogy a nő felejteni tudjon. A néni vart neki szép ruhákat, cserébe Laihil főzött és mosott rá. Így éltek békességben jó pár évig. Ám a mai napig ha Shiramor és gyermeke eszébe jut a sírás fojtogatja. Shiramorral nagyon különleges lelki kapcsolata volt. Aztán elérte a hír, hogy a falut újjá építik és elhatározta, hogy visszamegy. Tudta, hogy fájdalmas lesz a viszontlátás, éppen ezért nem ugrott rögtön. Megvárta, amíg pár épület és helyiség felépül, aztán indult útnak.A néninek megköszönte az otthont és a vendéglátást, majd elindult a falu felé. Így érkezett ide, újból a faluba.

Magassága: 180 cm, haja derékig érő, szőke, szeme kék. Arcai vonásai gyönyörűek. Ő egy igazán szép példánya a Lombtündék fajtájának.Kora: 280 év (emberi számításban 28)

Nagyon kedves és barátságos. Bizalommal fordul mindenki felé. Talán egy kicsit tart a vámpíroktól és a vérfarkasoktól. Megbízható és kötelességtudó.

Különleges képesség: Tud beszélni a növényekkel. Különleges belső kapcsolat ez, így mindent tud arról, hogy éppen mi történik az erdőben.

**Ellys** Hétf. Júl. 25, 2011 7:17 am

Ellys a Patakzugi Patakvölgyön látta meg a napvilágot, mint szülei legkisebb gyermeke. Egyetlen testvére van még, egy bátyja, akinek a mániája a harc. Ellys ebben a közegben nőtt fel. Szülei gyógyítónak szánták, de a fiatal tündének nincs ínyére ez a hivatás, így eljött PAtakvölgyből szerencsét próbálni. Sajnálta, hogy ott kell hagynia a szülővárosát, hiszen szerette az ottani társaságot, és eddigi életében még sosem találkozott más fajokkal. Kiskorában hallott Álomfalva tragédiájáról, majd később elkezdtek szállingózni a hírek, hogy a falu immár újra kezd benépesülni, és új házakat állítanak fel. Ellys úgy döntött, üsse kő, szerencsét próbál. Mindig is érdekelték az állatok, leginkább a lovak, és szeretett volna velük foglalkozni. Apja még anno befogott egy unikornist, amely igencsak vad volt, és Ellys úgy döntött, addig fejleszti a képességeit, amíg be nem idomítja az egyszarvút. Ha ezt sikerülne megtennie, akkor szerencse költözne a házukba, hiszen köztudott, hogy akinek sikerül betörnie egy egyszarvút, annak a házába szerencse költözik. Nem is beszélve az állat egyéb képességeiről. Így hát útja Álomfalvára vezetett, ahol megtanul majd mindent, ami a lovakkal kapcsolatos.

Kinézet:

Ellys igen pöttöm, 160 centi magas, vékony tünde. Sugárzó zöld szemei vannak, és göndör szhőkésbarna haja. Általában fehér ruhában van, testfelépítése erős, látszik, hogy felmenői tünde harcosok voltak, de emellett megmaradt a lányokra jellemző törékenysége is.

/Ez még nagyon vázlat, alakítgatok még rajta:-)/

**Emily V. Vaktare** Hétf. Júl. 25, 2011 1:39 pm

1912. március 14.

Svédország fővárosától nem messze, Eskilstuna-ban egy eldugott, gyönyörű szép völgyben járunk. A völgyben egy folyó húzódik, ami egy tóba torkollik. Emberek számára igen távoli és nehezen megközelíthető hely. Ők abban a hiszemben élnek, hogy senki és semmi nem lakik ott, hacsak a völgyben honos növényeket és kisebb-nagyobb állatokat nem vesszük figyelembe. Éppen ezért, senki sem sejti, hogy a völgy teljes területén igen nagy számban élnek Vízi –és Lombtündék, már évezredek óta.
***
E két faj nem sokban különbözik egymástól, de van néhány olyan dolog (ahogyan az élet egyéb más területein), amikben mégsem egyformák. Aki nem ismeri e két fajt rendesen, talán meg sem tudja mondani, kivel is találkozott éppen szembe.
De térjünk vissza történetünk elejéhez; elmesélem, hogyan is kezdődött el vérbeli tündénk élete, hogyan lett a törékeny kis tündéből, egy erős, nemes és roppant kifinomult jellemmel rendelkező tünde, akire mindenki büszke volt. Senki sem számított rá, hogy a víz mélyén rejlő, gyönyörű város uralkodó párjának, egy olyan lánya születik, aki minden tekintetben alkalmas lesz, a majdani város lakóinak uralkodójává válni, mint szülei. Akkor még senki sem gondolt arra…
***
Hamar híre kelt, hogy megszületett az utód. Mind a víz alatt, mind a víz felett, a szárazföldön és még talán az égben, a felhők felett is, tudta mindenki, hogy világra jött Emily, ki nevét nagyanyja utána kapta. Azt, azért senki sem tudta, nem sejtette biztosra, (bár a későbbiekben bebizonyosodott) hogy szándékai majd miként vezérlik őt élete során. A völgyben marad, és átveszi majd a klán feletti uralkodást, vagy inkább nagyanyja nyomdokaiba lépve, elmegy világot látni, hogy kipróbálja magát az élet egyéb más területein is.
Mindenki nagyon jól tudja a mesét, azt az igét, ami már évezredek óta terjedt, a néhai Emily-ről, aki eme helyet megtalálta és beörvendeztette minden széppel és jóval, hogy a későbbiekben letelepedhessenek a tündék. Ő maga nem maradt a völgyben, úgy döntött neki nem ez az élet, neki kell a szabadság és elsősorban az, hogy megismerhessen minden más élőlényt e földön. Ez is lett az ő végzete, túl sokat akart és remélt a többi fajtól. Túlontúl megbízott mindenkiben, naiv volt másokkal szemben. Feszegette saját határait, nem látta be, hogy tünde lévén neki is vannak olyan dolgok, amiket már ő sem bír el.
Féltek attól, hogy a pici csöppség is ezt az életet fogja előnyben részesíteni…

Az első néhány évben sok mindenen keresztülment. Barátokra tett szert, de egyiket sem tartotta hű barátjának, hisz mindig tudta, csak azért barátkoznak vele, hogy némileg betekintést és némi jó hírt szerezzenek az uralkodói családból. Emily-től az idősebbek nagy tetteket vártak el, de akárhányszor megjelent egy-egy nagyobb gyűlésen, ahol a klán jövőjét tárgyalták meg, mindig botrányba torkolt. Mindig kimondta, ami a szívén nyugszik, nem szerette, ha ráerőltettek valamit.
Fel szerették volna készíteni arra, mi vár majd rá, mikor egy teljes népet kell ellátnia. Nem fért a fejébe, hogy a tündéknek miért kell ilyen zárkózottan élniük.
Emily nem egyszer vágyott ki abba a világba, amiről még csak történeteket, regéket hallott, minek a felét el sem hitte. Teljesen már elképzelései voltak az életről, az emberekről és saját magukról, tündékről. A nép nagyon elzárkózott, pedig ő úgy tanulta meg, hogy a tündék nagyon nemesek és bölcsek, ebből arra következtetett, hogy nem félnek másoktól, egy ismeretlen világtól.
Emily az évek során nagyon sok mindent megtanult szüleitől, tanáraitól. Rengeteg időt töltött a Lombtündékkel. Ez sokszor nem tetszett a többieknek, de nagyon makacs természetéből adódóan nem tudták visszafogni és szabályok közé zárni.
Bíztak benne, hogy majd elhagyja ezt a viselkedést, ahogyan felnő, de ez csak megerősödött a lányban. A véneknek ez nem tetszett. Felterjesztették Emily viselkedését szülei felé. Dönteniük kellett.
A lány ekkor volt 45 éves. Már minden olyan dolgot kitanult, amire tanították. Remekült tudott gyógyítani, kisebb-nagyobb sebeket is ellátott, sokszor ő kezelte a betegeket, főleg, hogy viselkedése miatt egy teljes évig a gyógyászattal és annak fortélyaival kellett foglalkoznia.
A Lomtündék megtanították, hogyan kell a kardot forgatni és hogyan lehet tökéletesen íjjal a célba találni.
Szülei büszkék voltak rá, mindannak ellenére, hogy nagyon elfoglaltak voltak, így kevés időt tudtak lányukkal tölteni.

A vének tanácsa megdöbbentő és kegyetlen hírrel álltak végül Emily elé. A lánynak el kell hagynia e völgyet. Nem térhet vissza soha többé. A lány apja meg akarta védeni, de neki se volt olyan nagy hatalma, hogy egy teljes tanács döntésével szembeszálljon, arról nem is beszélve, hogy az anyja se szerette volna, hogy maradjon. Nem azért, mert nem szerette lányát, sokkal inkább azért, hogy megmenekítse-e helytől, hogy a saját életét élhesse.

47 évesen végülis összeszedte minden holmiját és bátorságát. Megvárta, míg mindenki nyugovóra tért. Nem akart senkitől sem elköszönni, mert érezte nem lenne képes végignézni szülei szomorúságát. Egyetlen cetlit hagyott maga mögött, amin nem volt semmi más egyetlen szónál: „Sajnálom…”!

Így történt hát, hogy Emily-t elűzték a völgyből. Hosszú-hosszú barangolás után a lány Álomvilág kapujához ért, hogy megismerjen egy új világot, ahol talán megnyugvásra lel.

Jellem:
Eléggé magának való személyiség, igaz az évek enyhítettek ezen a rossz tulajdonságán, de sosem hagyja el. Barátokra a hosszú évek során ugyan szert tett, de mivel állandóan utazott, így ritkán sikerül velük beszélnie. Könnyen barátkozik, de nagyon nehezen bízik meg bennük és nehéz kiérdemelni Emilynél a bizalmat, ezért nagyon meg kell küzdeni, legyen szó saját fajáról vagy akár más fajról. Kiváló gyógyító képességeit már számos helyen elismerték, éppen ezért, ha nincsen jobb dolga gyógynövényeket és más ritka dolgokat begyűjt, amik hasznára lehetnek a gyógyításban.
Gyorsan átlát bizonyos helyzeteket, de naivságát megörökölte nagyanyjától.
Táncolni és énekelni is szeret, noha ez nem meglepő, de nem szereti mások előtt űzni e két tevékenységet, mondván nem akarja megmutatni ezen képességét másoknak is.

**Julie Rose** Kedd Júl. 26, 2011 4:29 pm

Faj: Vámpír

Név: Julie Rose

Kor: 399 év

Születési hely: A Rose vámpír-klán birtokán született. Északon van ez a kastély és a környező vámpírlakta terület. Egy hatalmas erdővel keretezett réten található. Az élők csak ritkán keverednek el a településig, mert általában útközben meghalnak. A Rose birtok nem esik messze egy nagyvárostól. Oda és a környező kisebb településre járnak a klán tagjai enni. A család vezetőinek palotája a rét közepén helyezkedik el és körülötte foglalnak helyet a család alacsonyabb rangú tagjainak a házai.

Előtörténet: Julie Rose 399 évvel ezelőtt született a Rose család palotájában. Születése nagy ünnep volt a klán tagjainak, mivel ő azon kevesek közé tartozik, akik vámpírként születtek. Bár a család vezetői mind ilyen vámpírok. Julie édesanyja Scarlett Molly Rose és édesapja Theodor Rose, mindketten vámpírként születtek és a család fejei voltak. Hatalomra kerülésük után 400 évvel döntöttek úgy, hogy ideje örököst nemzeniük. De ez nehezebb feladat volt, mint gondolták. Ugyanis Scarlett kicsapongó élete miatt hírhedt volt egész északon. A varázslók és boszorkányok visszautasították a kérését, hogy varázsitalt adjanak nekik. A főzet nélkül viszont Theodor és Scarlett terméketlenek maradtak. Így Scarlett úgy döntött, hogy délre utazik és megpróbálja egy fiatal, naiv varázshasználóból kicsikarni a bájitalt. Még tíz évig sem bolyongott, mikor rálelt a varázstársadalom gyenge láncszemére. Scarlett elcsábította az ifjú varázslót és elkészíttette vele a főzetet. De amint a fiú a kezébe adta a varázsszert a vámpír nő végzett vele. Scarlett nem hagyhatta életben a varázslót, hiszen ha az északi varázshasználók rájöttek volna, hogy a nő kezében van a szer, amivel utódot nemzhet a klán számára valószínűleg ellenük vonultak volna. El akarta kerülni a felesleges vérontást és áldozatokat a klánján belül. Teljes titokban tartották Scarlett sikerét, csak a család főága tudott róla, hogy a nő gyereket vár. Végül Julie Rose egészséges vámpírgyermekként látta meg a holdvilágot. Születését közölték az egész családdal, de teljes titoktartásra intettek mindenkit. Julie Rose szigorú neveltetésben részesült, hiszen egyszer ő kapja a kezébe a család irányítását. 200 évig minden a szülők terve szerint ment. Julie jól tanult és engedelmes lány volt, látszólag. De Theodor és Scarlett akkor még nem tudták, hogy lányuknak milyen is a természete. Ugyanis a vámpírok nem a szeretetre alapozzák a családot, hanem a kölcsönös jólétre. A vámpírok, csak nagyon ritka esetben éreznek egymás iránt valamit is. A szülők világra hozzák a gyerekeket, de nem azért hogy pátyolgassák azt, hanem azért, hogy tovább éljenek a hagyományok. A szülők szinte nem is kommunikálnak a gyerekükkel. Kitaníttatják, a család legtehetségesebb tagjaival. Julie-vel sem tettek másként, harcolni, vezetni és uralkodni tanították egész életében. Kultúrát, intelligenciát és műveltséget ültettek a fejébe. A legjobb vezetőt akarták létrehozni, és sikerült is nekik. De azt egyik családtag sem gondolta volna, hogy ilyen hamar hatalomra juttatja magát a lány. 300 éves koráig ugyanis apját marionett-bábuvá tette, és a család vezetőit képességeivel, és modorával elbűvölve a saját oldalára fordította. Egyedül anyja látta meg a lány igazi valóját, de túl későn. Már nem tehetett semmit. Julie letaszította a trónról és magához vette a hatalmat. Anyját pedig még mielőtt észhez téríthette volna a vezetőséget száműzette a családból. Így kezdődött el főhősnőnk uralkodása a Rose családon belül. Úgy tűnt felvirágoztatja a klánt és így is történt volna, ha Scarlettet nem csak száműzi, hanem el is pusztítja. De Julie gyengesége miatt Scarlett haragtól hevülten bosszút esküdött. Szörnyű pletykákat terjesztett el az emberek és a varázshasználók között. Julie véreskezűségéről és arról, hogy a Rose család le akarja mészárolni az egész északi vidéket. A varázstársadalom, persze ezt nem engedhette és egyik nappal, mikor a vámpírok tehetetlenek rájuk támadtak. Hadsereg és harci varázslók ellen nappal a klán nem tehetett semmit. Így az egész család odaveszett aznap, kivéve természetesen a főágat. Ők a palota titkos járatain keresztül elmenekültek és szétszóródtak a világban.

Céljai Álomfalván: Julie Rose aki vezetőnek született persze nem bírta elviselni a veszteséget. Megesküdött, hogy elpusztítja anyját és új családot alapít. Persze ehhez, egy olyan helyszín kellett, ahol a legkevésbé számíthat csatározásra. Álomfalvát szemelte ki, hiszen a szerződés szerint, ha nem támadják meg a település lakosságát akkor nyugodtan élhetnek ott. Védve mindenkitől. Tökéletes helyszínnek találta a falut egy új klán alapításához. Az a terve, hogy maga köré gyűjti a tehetséges vámpírokat és aztán, ha már eléggé erősek kivándorolnak, és saját otthont teremtenek. De tervét titokban tartja, hiszen természetes, hogy nem engednék a vámpírokat családdá alakulni semmilyen helyen. Az túl nagy veszélyt jelent. Julie mindenkinek azt mondja, hogy a régi álomfalvai vámpírcsalád leszármazottja, akiknek kastélya még mindig ott áll álomfalva határán. Jelenleg tervezget és vár.

Kinézet: Julie Rose 172 cm magas. Haja hosszú, égővörös színű. Bőre hófehér. Szeme borostyán színű. Nagyon egyenes, határozott a kiállása, tekintélyt parancsoló a megjelenése.
Kedveli a vadabb ruhákat. Általában sötét színeket hord.

Belső tulajdonságok: Céltudatos, makacs, önfejű, határozott nő. Érzelmeket senki iránt nem mutat soha. Vezetői képességei jók. Művelt és intelligens. De mindezt nehezen veszik észre az idegenek, mivel mindemellet nagyon jó színésznő. Álomfalván, próbálja leplezni, hogy nemes. Általában megjátssza a laza mezei vámpírt, akinek nincs igazán rangja. Próbál összebarátkozni a lakossággal, hogy információkat gyűjtsön tőlük. Igen sötét humorral van megáldva. Imád játszadozni az élőkkel. Az élet örömeit pedig nem veti meg, ezt a tulajdonságot az anyjától örökölte. Hihetetlen hatalomvágy él benne.

Képesség: Képes megérezni és irányítani mások érzelmeit. Nagy tömegeket tud ezáltal fanatizálni. Ugyanezen képesség segít neki, hogy elhomályosítsa a gondolatait, azaz képtelen akárki is beletúrni az agyába.

**Niiv Moon** Szer. Júl. 27, 2011 2:21 pm

Faj: Vérfarkas
Név: Niiv Moon
Születési hely: Nem emlékszik pontosan, emberként született valahol délen. Annyira emlékszik, hogy a tengerparton élt és mindig sütött a nap.
Előtörténet: A faluját megtámadták a vérfarkasok. Niiv még kislány volt, akkor és menekülés közben lezuhant egy szikláról a tengerbe. Annyira összetörte magát, hogy meghalt volna, de az ős megsajnálta és átváltoztatta. Magával vitte a falkába, ahol felnevelték és harcossá tették. Niiv eleinte viszolygott új családjától, hiszen vérfarkasok miatt dőlt össze előző élete. De aztán rájött, hogy ez nem ugyanaz a törzs. Sikerült megbékélnie a sorsával és engedett a falka barátságos közeledésének. Hamarosan vérbeli tagja lett a csoportnak, családjaként szerette meg őket. Az ős soha nem bánta meg, hogy bevette a falkába a lányt. Nagyon gyorsan tanult és erős harcos lett belőle. Mikor elérte a felnőtt kort, a legjobb harcosok küzdöttek meg a kegyeiért. De niiv mégis kicsit más volt, mint a többiek. Ő nem szeretett átváltozni, bár természetesen ez nem szeretet kérdése volt. De mindig elbújt teliholdkor. Nem akart gyilkolni, hiszen emlékezett halványan a szörnyű estére mikor még emberként megtámadták őt. Persze elkötelezett tagja a falkának, hálás nekik hogy felnevelték és megmentették az életét, de viszolyog a saját valójától. Nem akar szörnyeteg lenni. Így még a részlegesen átalakuló képességét sem használja, csakis végső esetben. Inkább kardot és dárdákat használ a harchoz.
Céljai Álomfalván: Nem konkrét céllal jött álomfalvára, csak követte a falkát, a családját, akik biztonságosabb helyre akartak költözni. Az előző területükön folyton megtámadták őket és az élelem is kezdett fogyni. Így hát Álomfalvára jöttek. Kicsit természetesen megalázva érezték magukat amiatt, hogy átváltozásukkor el kell barikádozniuk magukat, de úgy döntöttek megéri, hiszen így legalább megvan a létbiztonságuk. Niiv volt az egyetlen, aki nem háborodott fel. Örült, hogy nem lesz többé különc a falkában, amiatt hogy elbújik teliholdkor.
Kinézet: Magas, sötétbarna haját tépetten, kócosan hordja. Szeme fekete. Általában bőr ruhákat hord és mindig nála vannak fegyverei. Több tetoválás díszíti a testét.
Belső tulajdonságok: A falkán belül derűs, kedves, békés és hűséges tagként ismerik. Bátor és jólelkű személyiség. Ám az idegenekkel szemben teljesen zárkózott, néha ellenséges. Nagyon jól tudja ugyanis, hogy a legtöbb faj előítéletekkel tekint a fajtájára. Ő pedig nem hajlandó kedveskedni olyanokkal, akik minden ismeretség nélkül elítélik őt. Így általában megpróbálja elkerülni a többi faj tagjait. De álomfalván ez természetesen majdhogynem lehetetlen, hiszen kis területen rengeteg faj keveredik egymással.

**André Rose** Szomb. Júl. 30, 2011 10:49 am

Faj: vámpír

Név: André Rose

Kor: 400 év

Születési hely: A Rose vámpír-klán birtokán született. Északon van ez a kastély és a környező vámpírlakta terület. Egy hatalmas erdővel keretezett réten található. Az élők csak ritkán keverednek el a településig, mert általában útközben meghalnak. A Rose birtok nem esik messze egy nagyvárostól. Oda és a környező kisebb településre járnak a klán tagjai enni. A család vezetőinek palotája a rét közepén helyezkedik el és körülötte foglalnak helyet a család alacsonyabb rangú tagjainak a házai.

Előtörténet: André apja Matthieu Rose, az uralkodó Theodor Rose mostohaöccse volt. Tehát André és Julie Rose unokatestvérek, bár nem vérszerintiek. Matthieu a Nior család tiszta vérű örököse lett volna, ha nem mészárolták volna le őket. A támadást csak Matthieau és felesége Sylvie élték túl. Theodor apja a Rose család akkori feje örökbefogadta őket, ezzel biztosítva, hogy még erősebb legyen a klánja. Két tisztavérű befogadása nagyon nagyot dob a család hírnevén és haderején. Sylvie nagyon furcsa vámpírnő volt. Egyetlen erős képessége volt, a szeretet. Pedig a vámpírok általában még a szót sem ismerik nem hogy az érzést. Így könnyű volt olyan mágust találnia, aki megbízott a nőben és adott neki bájitalt, amivel termékennyé válhatott. Nem sokkal később megszületett fia André, aki szintén tisztavérű volt. Matthieu önkívületben volt az örömtől, hiszen, bátyjának és sógornőjének nem sok esélye volt rá, hogy gyerekük legyen. Így a klán egyetlen örököse az ő fia Andé lett volna. Csakhogy a férfi lebecsülte sógornőjét Scarlett Molly Rose-t, aki délre utazott és csellel kicsalta egy naiv fiatal varázslótól a bájitalt. Matthieu mindenképpen meg akarta akadályozni a gyermek megszületését, így egyik reggel, mikor már a legtöbb őr is aludt, megtámadta Scarlettet. Nagyon jól tudta, hogy csak akkor van esélye megölni a nőt, ha az terhes. Hiszen a bájital lényege, hogy élővé változtatja a holtat egy időre, amíg képes megfoganni egy gyermek. De Theodor számított erre a lépésre és elpusztította Matthieu-t. A merényletről csak a szűk család tudott. A klánnak azt a mesét adták be, hogy Matthieu diplomáciai útra ment egy távoli országba. Sylvie-t pedig megzsarolták, hogyha elmondja az igazat, akkor elpusztítják a fiát. Persze Silvie ahogy telt az idő elmondta Andrénak hogy mi is történt igazából. De a fiú nem kotyogta volna el apja szégyenletes kudarcát. Julie és André együtt nevelkedtek és tanultak, de a fiú mindig is gyűlölte a lányt, hiszen az elorozta előle a hatalmat. De nem csak ezért utálta Julie-t, hanem azért is, mert a lány irányítani tudta őt. André soha nem értette, hogy miért, hiszen megvan neki is a képessége, hogy ködösítse az agyát, azaz ne tudjon senki mentális támadást indítani ellene. Így Julie-nek hiába volt meg a képessége hogy fanatizálja a körülötte élőket André-n nem foghatott a képesség. És mégis, mindig azt vette észre, hogy a lány akarata szerint cselekszik. André azzal is tisztában volt, hogy erősebb és jobb képességű a harc terén, mint Julie. Gyermekkoruktól kezdve folyamatosan versengtek egymással, de soha nem tudták eldönteni, hogy ki az erősebb. Julie képes volt Andrét irányítani, de a fiú minden harcban elsöpörte a lányt. A család vezetőinek az volt a terve, hogy összeházasítják őket. És valószínűleg tényleg nagyon erős uralkodópáros lettek volna, de a két fiatal tisztavérű hallani sem akart a dologról. Egyik sem akart osztozkodni a hatalmon. Aztán eljött a sorsdöntő fordulat és Julie magához ragadta a hatalmat és száműzette Scarlett-et az anyját. André látta a dolog veszélyességét a klánra nézve, így felülkerekedve a büszkeségén felajánlotta segítségét Julie-nek. Azt mondta, hogy megöli Scarlettet, ha cserébe Julie maga mellé fogadja társuralkodónak a fiút. Ám Julie kinevette André-t és gúnyosan megjegyezte, hogy Scarlett képtelen őt elpusztítani. André gyűlölete ettől csak jobban megnőtt. Lépten-nyomon megnehezítette Julie uralkodását. Aztán természetesen eljött a nap, amit a fiú megjósolt és Scarlett ármánykodása miatt a környező varázslények elpusztították a Rose klánt. André éppenhogy csak el tudott menekülni és sok évig nem tudta, hogy túlélte-e rajta kívül valaki a támadást. Aztán egyik nap találkozott egy régi tagjával a klánnak, aki szintén megmenekült és tőle megtudta, hogy riválisa él és virul. André maga is meglepődött, hogy milyen örömöt okoz neki a hír. Nem értette magát. Aztán rájött, hogy elégedett. Most új esélyt kapott a sorstól, hogy legyőzze a nőt. Elindult megkeresni Julie-t, így jutott el Álomfalvára, ahol véletlenül meghallott egy pletykát a fogadóban egy igen gonosz és fennhéjázó vámpír nőről, aki nemrég költözött vissza a faluba őseinek otthonába. André először nem foglalkozott a hírrel, de ahogy tovább hallgatta a fogadós beszédét a nő külsejét illetően rájött, hogy lehet rátalált gyűlölt ellenfelére, Julie Rose-ra. Így letelepedett ő is Álomfalván, hogy kiderítse, valóban jók-e a megérzései.

Célja Álomfalván: Megkeseríteni Julie Rose életét. Le akarja győzni a nőt, akármi is legyen a célja.

Kinézet: Andrénak igazi hódító külseje van. Magassága 185 cm. Testalkata sportos. Haja színe: szőke hosszabbra növesztve, enyhén kócosan hordja. Szeme színe: szürkés-zöldes árnyalatú. Szereti az elegánsabb ruhákat.

Belső tulajdonságok: Hataloméhes, bosszúszomjas személy. Ha a céljai eléréséről van szó, akkor képes a legalávalóbb dolgokat is megtenni. Igen merev és úrias stílusa van. Nagyon jó színész, akárkit meg tud téveszteni. Ám maga is szégyelli bevallani, de örökölt egy keveset anyja képességéből. Képes érezni szeretetet. De eddig csak anyja iránt táplált ilyen érzelmeket, vagy csak azt vallotta be magának.

Képesség: Vallatás: képes akárkiből akármilyen információt kihúzni. Legyen az akár a legeslegnagyobb titka is az adott személynek. Általában az illető észre sem veszi és már ki is kotyogja az információt. Ám nehezebb esetekben teljes kábulatba ejti a személyeket, mintha hipnotizálná őket, így veszi rá áldozatait a beszédre. Persze ez a képesség is magával vonja a ködösítést, azaz ellenáll a mentális támadásoknak, mint például a gondolatolvasás, vagy az érzelmek irányítása.

**Nuut G Kísosc** Vas. Aug. 07, 2011 11:15 pm

Nuut G Kísosc

Faj: Lombtünde

Háttértörténet: Fények, köd, vérvörös villanások, Nuut mindössze ennyire emlékszik múltjából. Lehetett talán huszonéves, mikor egyszer, egy ködös őszi reggelen, felébredt egy rét közepén úgy, hogy fogalma sem volt arról, hogyan került oda. Elindult hát az orra után, mindig arra, merre vitt az ösvény, s a legvilágosabb volt az erdő, hogy megtalálja azt, amit elvesztett - törzsét, otthonát, talán családját. Nevére sem emlékezett, maga keresztelte el magát, jobb híján, azon kevesek, akikkel kapcsolatba került, általában csak úgy becézik: a Vörös.
Bolyongása hosszú évekig tartott, közben egészen felnőtt ... sokba került, mire magától, saját kárán rájött arra, hogyan boldogulhat egyedül a természetben. Hogy melyik gyógynövény mire jó, miért nő a moha déli oldalán fa, s hogyan lehet ágról ágra ugrálni úgy, mint egy mókus, hogy lehet túlélni egy fagyos, télközepi, farkasvonyító éjszakát. Magatehetetlen, kétségbeesett, árva gyermeknek érezte magát, ki újra kell tanulja a beszédet, a járást ... érezte, hogy mindezzel a tudással egyszer már rendelkezett, csak valamiért, teljesen elfeledkezett róla. Tudta, hogy mit keres, csak azt nem tudta, hol kellene keresnie ... a kutakodás saját múltja után nem járt sikerrel, ha nyomra is bukkant, mindig zsákutcába vezetett a labirintus. A múlt lassan jelentőségét vesztette a jelen mellett, melyet túl kellett élni. Hinni kezdett a sorsszerűségben, s a természeti népek ösztönösségével elfogadta saját sorsát. Nem akart többet visszatekinteni, előre akart nézni, és megtalálni magának a jó ösvényt. Amnéziáján azóta áttörtek homályos, riasztó emlékképek, álma sohasem nyugodt, gyakori még most is, hogy az éjszaka közepén felriad. Kísérti még az elfelejtett múlt. A rengeteg tapasztalás azonban segített, megtanulta elfogadni a természet erejét, s megszeretni azt, eggyé válni vele ... tudta magáról, hogy lombtünde, hiszen útja során találkozott nem egy fajtársával, és a vérébe van írva népének a fák, s az erdő iránti olthatatlan vágy, megbecsülés, szeretet ... mégis, sokáig nem akarta ezt elfogadni, ellenfélként tekintett környezetére, amivel küzdeni kell, dacolni vele s legyőzni.

Sokáig vándorolt, sok időt töltött egyedül, társakat sosem keresett, a lakott vidékeket messziről kerülte - ekkor csatlakozott hozzá madara, ki máig leghűbb társa és barátja. Erdőszélen haladt át, s a madár ott ült, egy faágon ... mintha már várta volna, számított volna rá, s hívás nélkül eredt a tündelány nyomába, árnyékként követve, vigyázva minden léptét. A könnyű és gyors röptű kék vércsével, ki a Hangtalan névre hallgat, különleges a kapcsolatuk. Nuut képes a madár szemével látni, ha az repülve az alant elterülő világot pásztázza, s fordítva is igaz, megértik egymást egyetlen szemvillanás, egyetlen csőrmozdulat után.

Hangtalannal együtt érkezett hát meg Álomfalva erdeibe, azzal a szándékkal, hogy nyugalmat lelhessen végre, s letelepedhessen.

Kívül: vörös lobonc, erdőzöld macskaszemek - nem igazán lombtünde ismérvek. Eme példány viszont éppen ilyen ... lángszínű sörényét általában kibontva viseli, belefont tollakkal. A fákon gyors közlekedést elősegíti magas, nyurga, karcsú termete. Látszatra törékeny, na de gyenge a bors, de mégis erős alapon jól bírja a vadont, edzett, izmos. Ruházata mindig egyszerű, praktikus, a kéket, zöldet, terepszínt visel előszeretettel.

Belül: öntörvényű, makacs, hallgatag, magányos farkas típus - tanácsot ritkán ad, s még ritkábban fogad el másoktól, főleg, ha azok a mások történetesen nem a tündék sorait gyarapítják. A többi faj képviselőit mélységesen lenézi, legyen az vérfarkas, vagy vérszívó, ezutóbbiakat különösen nem szívleli, ha teheti, mérföld messziről elkerüli őket. Nehéz kihozni sodrából, rezignált, hűvös nyugalmát sokáig képes megőrizni, bár ritkán szólal meg, de akkor ami a szívén, az a száján. Bizalmába nehéz férkőzni, de szíve mélyén jóravaló, kissé naiv teremtés - akit egyszer megkedvel, azért tartja a hátát bármi áron, bármily helyzetben.

**Suzy de Seyssel** Hétf. Aug. 08, 2011 12:46 pm

faj: Vámpír

Név:Csak simán Suzy

Kor: 225 év

Előtörténet: Suzy árva kislány volt, tehát egy leány otthonban nőtt fel. Utált ott élni. Igaz, megtanították a jó modorra és az illemre, ki nem állhatta a szabályokat. 16 évesen megszökött. Egy férfi talált rá, aki egyből meglátta benne a lehetőséget. A lázadó természete és a gyönyörű külleme tetszett meg. Így lett Suzyból utcalány. 7 évig folytatta ezt a tevékenységet.A 6. évben egy furcsa idegen vette igénybe szolgáltatásait, aki az első alkalom után , majdhogynem mindennapos vendég lesz a lánynál. Közel 1 éves ismeretség után kezdtek el beszélgetni és az egyik ilyen alkalomnál fakadt ki Suzy. Elmondta, hogy szabad szeretne lenni bármi áron. A férfi ugyan megkérdezte, hogy az élete árán is, amire a lány rávágta, hogy igen. Így azzá tette, ami ő maga is volt, vámpírrá. Suzy miután magához tért a titokzatos férfi, Ramón de Silva , elmondta neki, hogy mi ő és mi fog vele történni. Az első ember, akinek a vérét és az életét vette, az a futtatója volt. Ezután Ramón mellé szegődött, aki kitanította a vámpírság mesterségére. Miután a férfi úgy gondolta, jó munkát végzett a lánynak csak egy levelet hagyott, amiben egy illető nevét említette és egy címet, majd eltűnt. A lány felkereste ezt a személyt. Az arcát soha sem látta, de Suzyt felbérelte és bérgyilkos lett. Tehát ugyan arra a sorsra került, mint ember mivoltában. Függött valakitől, ami nem bírt és megszökött. Gyanítja a mai napig, hogy a vámpír és az aki felbérelte egy és ugyan az a személy. Így került hát Álomfalvára, ahol a maga ura szeretne lenni.

Kinézet: Suzy 170 cm magas, szőke, hosszú, göndör haja van. Hófehér bőre, vörös ajkai és fekete szemei.

Belső tulajdonságok: Magabiztos, bátor és ha arról van szó gyilkológéppé változik. Utálja, ha valaki rá akarja erőltetni magát és ha megmondják neki, hogy mit csináljon.

Képesség: Ha a harcra kerül a sor körmeit képes acéllá változtatni, amit képtelenség kikerülni. Ha célt találnak, a halál biztos.

**Oliver Blackrose** Hétf. Aug. 15, 2011 2:33 pm

faj: Vámpír

Név: Oliver Tristan Blackrose

Kor: 322 év

Születési hely: London

Előtörténet:

Péntek volt. Az éjszaka leszállt. De a vihar még mindig javában tombolt. Az emberek a házaikba húzódtak az eső és a villámlások elől. Aki mégse tette, hamar lángra kapott. Az utcákon szinte egy lélek sem volt. Csak sötét árnyakat látott aki kimert nézni az ablakon. Már egy hete volt, hogy mintha dézsából öntötték volna a vizet. Az ég úgy dörgött, hogy szinte beleremegett a föld is.
És ekkor egy kisgyerek felsirt London egyik szük, rideg sikátorában. Egy asszony adott életet a fiának. Elhagyatott kapualjban, ahol közel távol egy lélek sem volt. A fiatalasszony amint felkelt, remegve levette magáról kendőjét és bebugyolálta a babáját aki keservesen orditott. Az arcukat áztatta a viz, de az anya arcát a sirás is mosta. Mert a gyermeket magára hagyva elszaladt. És soha többé nem látta.
Másnap mikor kivilágosodott, a kisfiú még mindig élt. Az eső pedig abbamaradt. Egy szolgálólány szaladt be aznap az elhagyatott sikátorba. Daisynek hivták. Szintén egy kisbabával a karján. És szintén sirva. Nem akarta hogy bárki rátaláljon. Félt. Neki amiatt hullottak a könnyei, mert úrnője az urának nem tudott fiú gyermeket adni. Harmadik lányuk után a férfi másnál keresett vigaszt és azt mondta, ha a negyedik se lesz fiú, megöleti a feleségét. Az úrnő ezen a napon szülte meg a negyedik babáját, amely szintén leány lett. Ezt a gyermeket tartotta a kezében most a szolgálólány. A lányt elküldte az úrnője végső elkeseredésében, hogy mielőtt a grófúr hazaérkezik üzleti útjáról, hozzon a lánygyermek helyett egy fiút különben a fejét veszti. A szolgálólány pedig nem hitt a szemének, mikor megtalálta a sikátorban a kisfiút. Rögtön fölkapta, a kislányt pedig a helyén hagyta.
Igy lett a szegény kis árvából gróf család sarja.
A gróf olyan boldog volt a hazug hir hallatán, hogy fia született, hogy attól fogva a fia neveltetése volt a legfontosabb számára. Azt akarta, hogy egy igazi gróf legyen a fiából aki pénzt halmoz pénzre és jól vezesse minden birtokát.
A boldogság elég sokáig tartott. A kislegényből akit Olivernek neveztek el, hamar fiatalember lett. Akkorra már mindenre kivolt képezve. Harcra, pénzügyekre, illemre. Oliver imádta az úri életet, imádott tetszelegni a szerepében, és már a döntéseket is ő hozta apja helyett. Úriemberré nőtte ki magát. Aki úgy forgatta a lapjait ahogy neki tetszett. És az emberekkel is jól eljátszott. Kifosztotta az urakat a birtokaikból , remek üzletember lett.
25 éves volt, erőteljes, sikeres srác. Apja nagyon büszke volt rá. Anyja azonban szomorúságában, hogy a lányát eldobta magától , amit azóta sem tudott feldolgozni, megőrült. Rá sem ismert fiára, férjére, de azt sem tudta már hogy ki ő. Oliver vigyázott anyjára, akit szivből szeretett, de még igy sem hagyott fel életformájával. Ami csak a pénz körül és a siker körül forgott.
Akkoriban anyjához felvettek ápolókat. És az egyik fiatal ápolólány, nagyon megtetszett Olivernek. Karcsú, fenékig érő gesztenyebarna hajú lány volt, gyönyörü szelid arccal. Látszott rajta hogy szegény. De Oliver szerelmes lett. A neve Lily-Rose volt. Odáig fajult szerelmük, hogy eljegyezte a lányt, csodás smaragdgyürü pecsételte meg szerelmüket.
Amikor kiderült, hogy az ifjú lány terhes, és Oliver az apjának bejelentette, a gróf égtelen haragra gerjedt. Nem tudta elviselni, hogy az úrilányok helyett ,akik kezüket nyújtották a fiúnak, egy szolgálót akar elvenni. Másnap
megölette titokban a lányt.
Az anyja régi szolgálólánya, Daisy, aki kicserélte a kisbabákat, csak sirt és sirt. Mert egyedül ő tudta, ő ismerte fel, hogy Lily-Rose volt az a lánybaba akit annak idején felcseréltek Oliverre. Ugyanis ő beszélgetett a lánnyal és mint kiderült, nevelőotthonban nőtt föl, és egy sikátorban találtak rá.
Amikor Daisy kitálalt a családnak, a gróf hallgatag volt. Ezúton jött rá, hogy saját gyermekét ölte meg. És hogy hazudtak neki. És hogy Oliver egy fattyú, nem az ő vére. Be volt csapva éveken keresztül. Azon az éjjelen a gróf senkihez nem szólt, elment lefeküdni. Éjszaka Oliver teljesen összetört. Eljött a kastélyból, hogy szerencsét próbálhasson. Szerencséje volt, hogy eljött, mert az éjszaka folyamán a gróf megölte a meggágyult feleségét, Daisyt a szolgálólányt, három leánygyermekét, és saját magát is. Reggelre minden odaveszett.
A fiú erről levélben értesült később. Nagy vagyon maradt rá. De mindent elvesztett. Dühében veszélyes tanyára kóborolt, Direkt, hátha neki is életét veszik, és nem kell szembenéznie a tényekkel.
Egy vámpir tanyára érkezett ahol összeismerkedett egy igazi vagány sráccal, Jackkel. Haverok lettek, és csak ittak,
mulattak, hajhászták a nőket. Egy romlott világ volt. És Olivernek egyetlen ép pillanata nem volt. Alkoholmámorban
fürdött, és elfelejtette az összes bánatát. Megromlott. Akkoriban kiderült, hogy Jack vámpir. És egy éjjel amikor
Jack nem birt magával, Oliver vérét ontotta. Nagy szenvedés árán emiatt aztán másnapra Oliver is vámpirrá vált.
Úgy tekintett erre mint egy új kezdetre. A városban maradt, és Ramon de Silva néven kezdett el lányokat futtatni, illetve az ellenséges futtatók lányaihoz eljárogatni, hogy azokat tönkretegyék. Igy történt, hogy sok leányzót az ellesnéges táborokból vámpirrá tett Jack. És ez néhányszor Oliverrel is előfordult. A srác a marketinghez és az üzlethez értett a leginkább. Rengeteg pénzt kasziroztak, és hosszú éveken át, tartott vagy száz évig is, hogy elszórakozták az "életüket"
Aztán Jackkel egy napon csúnyán összeveszett, mert az utcalányok közül akiket együtt futtattak, sok mindkettejüknek megtetszett és csúnya harcok lettek belőlük. Olivernek elege lett a marakodásból, és le akart lépni. Álomfalva felé vette az irányt, mert Jack arra irányitotta. Mert régi barátjának rosszat sem akart.
Igy került Álomfalvára Oliver Blackrose.

Kinézet: Oliver magas, erőteljes, izmos testalkata sugallja, hogy szinte vadászatra született. Szemei smaragdzöldek, haja rövid, bozontos, sötétbarna. Fitos orra, és markáns álla meghatározó védjegyei. Bal felsőkarján egy tetoválás látható. Egy halálfejet ábrázol fekete cilinderrel fején és egy fekete rózsát, alatta egy célzott idézet, "Would you escape?". Ezt még Jack barátjával szerezte, úgy 2o évvel ezelőtt. Ruházata általában fehér ing és farmer, stilusa laza de elegáns.

Belső tulajdonságok: Sokat csalódott az életben, a családjában, a barátaiban, a szerelemben. Igy hát nem egy túl kedves teremtés. Távolságtartó és olykor arrogáns. Nem igazán hisz az emberekben. Sem a nőkben. Az üzletben hisz, mert megtanulta, abból lesz haszna. Nehéz a szivéhez férkőzni. Szinte mindenkit kinevet, semmit nem vesz komolyan. De van egy kisugárzása, ami nagyon vonzó, mert mintha csak azt sejtetné, hogy ha Oliver levetkőzi ezt a flegma, kárörvendő, stilust, akkor igazi úriember tud lenni.

Képesség: Egy pillanat alatt elhitet valamit az emberekkel. Ha azt mondja hogy ez nem fekete, hanem fehér, és elhiszik. Csak rákell nézzen valakire másik csak bólogat. Ezzel a képességgel könnyen átver bárkit. A harcnál jobban szereti ezért az észjátékot és a ravaszságot.

**Zoey Westwood** Kedd Aug. 16, 2011 9:32 pm

faj: Vizitünde

Név: Zoey Westwood

Születési hely: Franciaország

Előtörténet: Zoey Franciaország szélén, egy falvacska tisztavizü tavában született, 1993 májusán. A szülei ott nevelgették, csendben, nyugalomban. Egy húga született még, mikor 6 éves lett, akit Penelopénak neveztek el. A kis családban szeret volt és mindent megadtak a két kislánynak amit csak szerettek volna. De mikor Zoey serdülni kezdett sokat járt a tópartra. Szülei is jártak a faluban, de nagyon ritkán, és a kislányt nem engedték a felszinre menni. Mert a faluban vérfarkasok is előfordultak, és féltették őket. Zoey viszont kiváncsi természet lévén állandóan kijárt titokban. Egyszer mikor óvatlan volt, éjszaka rátámadt három vérfarkas. Játszadoztak vele egy ideig, mignem apja előkerült és megmentette a lányt. Megtiltották neki, hogy ezentúl egyszer is a part közelébe menjen. Dacos lány volt, igy hát nem hagyta annyiban és azzal fenyegette szüleit, hogy elszökik hazulról, ha továbbra is tiltják. Mert kiváncsi a szárazföld minden kincsére és meglepetésére. Végeláthatatlan erdőkben szeretné magába szivni a természet illatát, virágokat , állatokat akar látni. És énekelni. Zoey imádta ezt az időtöltést. A természetről szeretett dalokat irni. Fantasztikusan zongorázott emellett.
Igy hát apja engedett, és útra keltek, hogy elköltözzenek szeretett tavukból, mert arra gondoltak, ha nem a vérfarkasok között élnek, nyugodt szivvel engedik útjára a lányukat.
Szárazföldön vándoroltak hát, hogy célt érjenek. De útjuk során újabb támadások érték őket. És Zoey huga aki még kicsi lány volt, annyira megrémült ettől, hogy soha többé nem szólalt meg. Egy szót sem ejtett ki a száján attól kezdve. Édesanyja ekkor elzavarta otthonról Zoeyt. Teljes elkeseredettségében azt mondta, ő tehet arról, hogy Pennyben örök életére kárt okozott a vérfarkas támadás. És hogyha nem bir a lány többé az otthonukban élni, menjen el.
Apja Álomfalváról érkezett gyermekként Franciaországba, és mivel szerette a falut, azt tanácsolta lányának, hogy
ott éljen tovább. De hazavárják.
Zoey lelkiismeretfurdalása elvitte otthonról, és Álomfalva felé vette útját.

Kinézet: Zoey-nak hosszú, hátközépig érő gesztenyebarna, egyenes haja és égszinkék mandulaszemei vannak. Arca természetes, a smink számára felesleges, szép a bőre. Alacsony, úgy 16o cm és átlagos testalkatú. Egyszerü viseletei vannak, farmer rövidnadrágban vagy szoknyában és fehér rövidujjú pólókban szokott megjelenni, lezseren és csinosan.

Belső tulajdonságok: Imádja a természetet, a vizalatti életet is, de a szárazföld számára csupa meglepetés. Az éneklés az élete, gyönyörüen zongorázik, a müvészetekhez ért. Kedves, ártatlan lány, általában mosolyog ami igazán bájossá teszi. Nem szereti a hazug és nagyképü embereket. Félénk, igy a ragadozókat messzire elkerüli ahogy csak tudja.
Nem szokott sokat beszélni, de amit mond szivből jön.

Oberon Csüt. Okt. 13, 2011 1:46 pm

Faj: Hibrid

Név: Oberon

Kor: 500 év

Születési hely: Holdfény erdő, Írország

Előtörténet: 500 évvel ezelőtt felsírt egy kisfiú, az Ír erdő közepén, egy kunyhóban. Ez lehet örömkönnynek is nevezni, de ugyan akkor a gyász könnyei is voltak. Oberon édesapja vámpír volt, édesanyja: tünde. Egymásba szerettek és az apuka összebarátkozott egy boszorkánnyal, aki megcsinálta a főzetet, hogy lehessen gyereke. Nem tudta, hogy milyen következményei lehetnek, annak, ha egy tündével közösül. De az édesanyja tudta, ennek ellenére nem szólt senkinek semmit. Oberon születésénél meghalt, hiszen felemésztette a kisfiú. Így apja ellökte magától az a kunyhóban lakó tündével nőtt fel. Mindig is tudta, hogy nem egy szokványos gyerek. Szerette a természetet, igen szép vonásai voltak és tudott jó fiú is lenni. Ugyan akkor hetente egyszer, kétszer késztetést érez az ölni akarás iránt. Ilyenkor vérét veszi az embereknek. De megeszi a tünde kenyeret és a gyümölcsöt, zöldséget is. Állati eredetű dolgokat viszont képtelen magába fogadni. Innen ered egy enyhébb lefolyású skizofrénia is. Kiskorában barátkozni nem nagyon volt lehetősége, hiszen a nevelője próbálta védeni őt mindentől és mindenkitől. Az alapvető tündetulajdonságokat is megtanulta. Amikor 100 esztendős lett, elhagyta otthonát és a városba keveredett. Itt megismerkedett egy vámpírral, aki a vámpír lét alapvető dolgaiba vezette bele a férfit. Így tud mind a két énével egyszerre létezni. Mindig is magányos volt és a szerelem is elkerülte. Történt egyszer, hogy egy séta alkalmával észrevett egy gyönyörű nőt egy udvarház teraszán. Minden nap figyelte őt percről, percre. Sajnos volt férje a nőnek, így egy este, amikor a férfi későn ért haza Oberon úgy döntött, hogy átváltoztatja őt. Így is történt. Aztán a férfi bement a nőhöz, aki szintén vámpírrá vált, de a férjét megölte. Oberon tudta, hogy mosta frissen átváltoztatott, bosszúéhes nő elől menekülni kell. Megfogadta, hogy egyszer övé lesz ez a nő, de nem akkor és ott. Így bolyongott a nagyvilágban több száz évig, tanult itt, ott és már tisztában van azzal, hogy mi ő és mire képes, Így került Álomfalvára.

Céljai Álomfalván: 1. Hogy magáévá tegye Evangelinet és a gyermeke anyja legyen.
2. Minél több itt lakót a saját hatása alá vonni.

Kinézet: 2m magas, hosszú, vörös haja van. Bőre hófehér, fülei hegyesek. Teste kidolgozott. A mellkasán és az arcán tetoválás található.

Belső tulajdonságok: Tud szeretetre méltó lenni, kedves, nyájas, fennkölt, de tud bosszúálló, udvariatlan, hízelgő is lenni.

Képesség: Az összes mentális képességet ki tudja védeni. Az elméjét képes lezárni. Gyorsabb, mint egy tiszta vérű és öngyógyításra is képes. Ha mély sebei és súlyos sérülései vannak, több napra is szüksége lehet a teljes felépülésre. Képes lebénítani ellenfelét igaz csak 1 percre, de éppen elég ez neki a meneküléshez, illetve a támadáshoz.

**Sharon** Hétf. Jan. 09, 2012 12:09 pm

Sharon a Lombtündék híres fővárosában pillantotta meg a napvilágot, anyja és apja második fiúgyermekeként. Rajta kívül két testvére volt, egy bátyja, aki elesett az álomfalvi csatában, és egy huga, Ellys, aki már Patakvölgyben született. A család akkor még a fővárosban élt, hiszen Sharon apja az uralkodócsalád lovásza volt, ami egy igen felelősségteljes poszt volt, mivel az uralkodócsalád csakis a legnemesebb lovakat tudhatta a karámban. Anyja a konyhán volt szakácsnő, így Sharont és bátyját egy dadára bízták, aki szinte az egész napot velük töltötte. Mihail - Sharon bátyja - gyakran elszökött a dada elől, hogy megleshesse a palotában zajló edzéseket, a fiatal lombtündék kiképzését. Sharon 10 évesen kapta meg a jogot arra, hogy részt vehessen az edzéseken. Addigra kitünően lovagolt apja jóvoltából. A nála 4 évvel idősebb Mihail irigykedve nézte öccsét, aki napi rendszerességgel részt vehetett a kiképzéseken. Ő nem tarthatott öccsével, hiszen tündeharcos csak a család egyik fiúgyermekéből válhat, és Sharon nagyobb állóképességről tett tanúbizonyságot, mint Mihail, így a kiképzők választása reá esett. 15 éves korára már Patakvölgyben éltek, fiatallá serdült, és minden lánynak megakadt rajta a szeme. A fiatal tünde szikrázó kék szemekkel, és ragyogó szőke hajjal rendelkezett. A maga 180 centis magasságával, és nyurga termetével, izmos, védelmező karjaival nagy népszerűségnek örvendett a lányok körében. Őneki azonban csak egy lány kellett, aki bátyja jegyese volt. Reménytelenül volt szerelmes, ezt ő is tudta, így egy szót sem szólt senkinek, magában emésztette a harag, amikor bátyja a szeme láttára csókolta meg a lányt, vagy simította hátra a haját. Igaz szerelemből voltak egymással, ezt Sharon is látta. 3 évnyi jegyesség után Mihail elment Álomfalvára, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Sylen naponta várta az üzeneteit, melyek jöttek is folyamatosan, ám hirtelen abbamaradtak. A lány összeomlott, Sharon vigasztalta. Úgy tűnt, közelednek egymáshoz, de Mihail emléke megakadályozta őket abban, hogy egymással legyenek. Sose mondták ki egymásnak, mit is éreznek valójában, mígnem egy nap Sylen a családjával elköltözött Álomfalvára, hogy segítsenek a falusiaknak újjáteremteni a porig rombolt falut. Persze, Sharon tudta, hogy Sylen abban reménykedik, rálel Mihailre, aki csupán emlékeit vesztette, és nem lett semmi súlyos baja.
Sharon huga után jött Álomfalvára, de nem adta fel a reményt, hogy a sors újra összehozza Sylennel.

Név: Sharon
Faj: Lombtünde
Kor: 27 év

**Belial** Pént. Jún. 08, 2012 9:56 am

Faj: vámpír
Név: Belial ma, eredetileg Alexander volt
Kor: 240 éves, kinézetre 22
Nem: férfi
Külső: Igazi kaméleon személyiség, nagyrészt olyan, amilyennek látni akarják, elvárják, hogy kinézzen. Nagyjából 188 centi magas és izmos alkattal rendelkezik. Haja általában vörös és hosszú, de ha az érdekei azt kívánják, szívesen festi szőkére vagy barnára is. A feketét kerüli. Szeme szürke, halvány acél árnyalatú, kegyetlenséget tükröz. Szép, nemesi vonásai vannak és olyan mosolya, amellyel rendszeresen babonázza meg a nőket. Rengeteget jár feketében, gyakori kiegészítője a vörös rózsa.
Belső: Kegyetlen, manipulatív és pontos, ahogy az egy vámpírhoz illik. Ugyanakkor nagyon jó stratéga, logikus, előbb gondolkodik, utána cselekszik típus. Minimális szinten érzelmekkel is rendelkezik, próbálja ezeket a nők elbűvölésére használni fajtól függetlenül, imádja, ha rajonganak érte. Rendkívül makacs és céltudatos tud lenni, emiatt kiszámítható is időnként. Imád harcolni, mindig fejleszti magát, de nehezen viseli a veszteséget, büszkesége a természetes velejárója jellemének. Elég tehetséges, de senki nem tudja, ez honnan ered. Tud zongorázni, hegedülni, ismeri a shamiszent és a dobot, emellett remekül rajzol és érdekes stílusban ír is. Sok minden érdekli, a művészetek, amibe csak tudott, belekóstolt.

Előtörténet:
A terem kellemes volt, hatalmas tölgyfa asztal mellett felsorakozott férfiak és nők már kevésbé. Zord arckifejezéssel néztek felém, várták, hogy minden kérdésükre kielégítő választ adjak, függetlenül attól, hogy azzal minden szabályt meg kellene szegnem, amelyet a vámpírok állítottak fel. De nem fogok meghátrálni, 200 év diplomáciai bájolgás után már megtanultam, hogyan irányítsam úgy a gondolatokat, hogy ők maguk egy teljesen téves következtetést vonjanak le belőle. De lassan el is kezdhetnék, nem akarok egész nap itt lenni.
-Mielőtt elkezdenénk, tájékoztatjuk, hogy közöttünk van Emperatriz kisasszony is, aki képes megérezni, ha valaki hazudik neki. Ha bármikor megpróbálja, ő tudni fogja... - remek kezdés, kár, hogy a hölggyel már találkoztam és elég jól ki is jöttünk. Legalábbis bízom benne, hogy nem fog minden apró kis korrigálást jelezni, hiszen az neki is az érdeke lenne. Különben is, ha színtelen hangon és röviden válaszolok, azt alapnak veszik és elfogadják. Kérdezz-felelek játék, magasabb körökben, de jó lesz.
-Rendben, nem zavar.
-Ebben az esetleg közölné a nevét?
-Belialként ismernek.
-Nem ez az igazi neve?
-Nem.
-Mi az igazi neve?
-Nincs jelentősége.
-Miből gondolja?
-A legtöbb vámpír akkor kap becenevet, ha az utal a képességeire és a fajtája onnantól ezen emlegeti.
-Hány éves?
-240 lehetek.
-Fiatal. Ennyi idősen hogy lehet ilyen hírhedt.
-Jó család, anyámnak már 40 éves korától volt beceneve.
-Anyja ismert neve mi?
-Szukkubus... - most először a beszélgetés során a hangom is megváltozott, kis büszkeséget lehetett benne felfedezni. De nem csak én mutattam érzelmeket, a bizottság fele egy emberként hördült fel. Azt hiszem, a hírek ide is elérnek, főleg, ha rémesek. Márpedig az én drága szülőm nem éppen közkedvelt, figyelembe véve, hogy ő a jelenleg ismert egyetlen energia vámpír és az erotikus tartalmú dolgokból szív el energiát másoktól.
-Nincs tudomásunk róla, hogy férjezett volna...
-Nem is az!
-Akkor hogyan...?
-Szövetség – válaszoltam egyszerűen, mert nem volt kedvem részletezni, hogy a szüleim mindezek ellenére annyira nem szeretik egymást, hogy egy féltekén sem képesek megmaradni a kontinensnek. Ennek hála én is jószerével vándorként éltem, mert egyikük sem mondott le a nevelésemről és fél évente költöztettek mindig is.
-Ki az apja?
-Alexander, de Rémálmok szárnyasa néven is ismert - na, egy újabb ismerős név, hiszen a kedves apám sem éppen a gyengeségéről híres. Először is ő Gothard legfiatalabb és egyben legerősebb fiainak egyike, valamint képes bárkinek a hatalmát elszívni, semlegesíteni órákra vagy akár hónapokra is. Újabban már hallani olyanról, akitől évek óta elvette, így nem túl jó ötlet vele ujjat húzni.
-Nem lehet... Emperatriz? - fordult a szószóló a lombtündér felé. Megijedt? Na, ez még jól jöhet!
-Eddig nem hazudott semmiben... - az unott hang éppen eléggé megdöbbentette a többieket is.
-Ezek után miből gondolja, hogy beengedjük a faluba?
-Képes vagyok elfogadni a szabályaikat, és meghívásom van a helyi vámpírtanácsba. Ráadásul végre szeretnék békességet. Ami Önöket talán meggyőzheti, hogy így meggátoljam a további támadásokat, mivel gyengének tartanak. Nem jellemző, hogy ilyen erős szülők gyermeke egyik képességét sem örökli... - folytattam fölényes mosollyal, amely akár ironikusnak is érthető volt, ráadásul pedig ezzel szerintem megnyertem őket. Nevem van, de erőm nincs, szerintük, ami nekik csak jól jöhet.
-Még mindig igazat mond! - hangzott fel újra a tünde hangja.
-Ezt nem értem, akkor mi alapján kapta egy démon nevét?
-Család. Három éves koromtól így hívtak, mielőtt még kiteljesedhetett volna az erőm, megkaptam. Megvédeni pedig képes vagyok.
-Ebben az esetben azt hiszem engedélyezhetjük, hogy csatlakozzon a falu vámpír közösségéhez. De a szabályok érvényesek, bárkit megtámad és repül mindenki mással együtt... Üdvözlöm Álomfalván!

Képesség: Ő a ritka másoló képességéről hírhedt, amely segítségével bárkinek a képességeit el tudja lopni, ha az illető egyszer is használja őket ellene, vagy sokáig tartózkodik a jelenlétében. Vámpírok éppen ezért ritkán támadnak rá. A képességeket, amelyeket valaha ellopott, alkalmazni is tud, de mindig valamivel gyengébben működnek, mint eredeti tulajdonosuknál. Ez valójában szülei erejének összeolvadásából van, ő is függ másoktól, csak nem az energiát, hanem az erejüket szívja el és használja.[/color]

Arlasian Hétf. Jún. 25, 2012 6:50 pm

Név:Arlasian
Faj: Arany Ébredők
Kor: 25
Nem:Férfi

Kinézet: 175 cm magas robusztus alkatú férfi aranysárga bőrrel. Arcát hosszú szalmaszőke haja keretezi, emelett obszidiánfekete szemek néznek előre komolyan és kíváncsian. Ruházata változó, a türkiztől egészen a királykékig.

Jellem: Fajából fakadóan igazán kalandozó személyiség. Van benne egy kis szenvedély ám nők társaságában nehezen oldódik fel. Ha igazán belejön az ismerkedésbe akkor sokat tud beszélni. A nőket nem szívesen bántja.

Képesség:Képes hárítani a kisebb szintű mágiát fegyverrel pl tőrrel, karddal. Kisebb korában sajátította el apjától.

Előtörténet:Arany Ébredők központjában született két szegényes vagyonnal rendelkező szülőktől. Testvérei nincsenek és későbbiekben sem lesz. Hét éves koráig a szülei nevelték, amikor élérte 7-dik évét akkor már Arany Ébredő mesterek kezdtek velük foglalkozni. Az elsőleges dolog amit a mesterek megtanítottak nekik, az a koncentráció majd utána a fegyveres harcot. Ezután következtek a erőpróbák, ügyességi próbák és a különféle tesztek, ahol nem csak edzhettek hanem csiholhatták is magukat.15 éves után kezdtek el a könyvekkel foglalkozni, azokat olvasni. Az olvasás és művelődés egyéni feladat, ha valaki nem kérte azt elküldték, hogy kivizsgálják milyen képességgel rendelkezik. Ő kezdetben beleolvasott pár könyvbe de mivel unalmasnak találta így ki szerette volna deríteni a mágikus képességét. 20 éves korára megtudta, hogy képes fegyverekkel hárítani a mágiát. Megkapta a három tetoválást, amiért kenyen küzdött meg akkor szülei szavaira hozzálátott a művelődésnek. Öt év olvasás után, úgy döntött beáll kalandozónak és tapasztalatokat szerez ebben a világban.Legfőbb vágya szíve mélyén, hogy legyen egy nő életében és emelett elismert kalandor legyen.

**Olegorn** Vas. Júl. 08, 2012 8:21 pm

Név:Olegorn
Faj: Ember
Kor: 18 éves
Nem:Férfi

Kinézet: 185 cm magas erős csontozatú és alkatú fiatalember. Fekete rövid dús haja van amit általában a csuklyája fed el. Szemei királykék színben pompáznak, az orra egyenes sasszerű, viszont az ajkai finoman teltek. Ruházata egy papi csuha, alatta egy felső és egy nadrág. Lábán egy sarút visel.

Jellem:Ravasz és megfontolt ha komoly dolgokról van szó, azonban ha elérkezik a lazítás ideje akkor hedonista életmódot folytat. Nagyon okos és korához képest tele van bölcsességekkel. Szeret beszélgetni és papi csuhája mögé rejtőzve még több tudásra tegyen szert.

Képesség:Nincs

Előtörténet:Anyját és apját nem ismeri, csak annyit tud a múltjáról hogy egy templom kapujában hagyták mikor még kicsi volt. A papok befogadták a közösségbe. Kiskorában még lehetett fegyelmezni, azonban mikor 9 éves lett attól a pillanattól kezdve maga a kisördög. Kis szabadideje egy kis részében mindenáron keresztbe tett az ottani papoknak. Mikor nyugodt volt akkor kiváló elméjét mutatta meg a közönségnek, mert mindig a tanulásban előbb járt mint a többiek.Társai kiközösítették szépen mert mindig bajt hozott a fejükre.14 éves korában megváltozott a jelleme, elkezdte a Templom könyvtár könyveit lemásolni és egyben így tanult. Sok bölcsességet és tudást halmozott fel. A kemény olvasás mellett azonban megbocsáthatatlan hóbortja alakult ki, ami nem más mint a nők utáni sóvárgás, nők elcsábítása és nők meglesése meztelenül. 18 éves koráig sikerül leplezetlenül tevékenykednie azonban pont születése napján árulják be, hogy miféle dolgokat űz. A Rend ezt már nem tűrte ezt már tétlenül, elbocsátották olyan címszó alatt, hogy nincs helye ilyen okos embereknek a templom falai között. Ezután eldöntötte vándorpapként fog dolgozni, segít társainak és ha jut kis ideje akkor a nőkre is fordít egy kis időt.

Ajánlott tartalom

Karakterleírások

Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások

Re: Karakterleírások