Aredhyll kuckója

**Aredhyll Alassar** Pént. Júl. 22, 2011 6:31 pm

Aredhyll Alassar, a lombtünde kuckója ...

**Aredhyll Alassar** Pént. Júl. 22, 2011 6:44 pm

*A lombtünde csendesen húzza be maga mögött a kis kuckó ajtaját. Lelépdel a köveken a kis hídra, s megáll, a korlátnak dőlve.*
~Nyugalom, béke...nyár este...~ *s gondolatai egy távoli nyár estére szaladnak vissza...egy nagyon régi nyár estére...*

**Emily V. Vaktare** Pént. Júl. 22, 2011 6:50 pm

*Könnyed léptekkel sétál, mások számára nagyon halkan vagy egyáltalán nem halható módon. Még csak most fedezi fel a környéket. Már egy ideje bóklászik a fák között egyedül, amikor szeme elé tárul egy igen édekes kuckó, ami egy fának az odvába van kialakítva. Felkelti érdeklődését, márcsak azért is, mert ha jól sejti és érzékei ritkán csalnak, akkor hasonló tündetársára vagy egyenlőre annak lakására bukkant rá.
Nem szeret hivatlanul érkezni, de tesz még pár könnyed lépést a hatalmas fa felé.
Már éppen azon gondolkozik, hogy megfordul és más fele kezd lépkedni, mikor az ajtó kitárul és egy alak lépked ki belőle.
Mostmár nem fog visszafordulni. Inkább megáll és úgy tesz, mintha nem vette volna észre az illetőt. Picit el is fordul és a környező tájat kezdi el kémlelni. Fel-fel tekint az égre. Gondolatai már messze járnak, vagy csak úgy tesz.*

**Aredhyll Alassar** Pént. Júl. 22, 2011 6:59 pm

*Gondolataiból alig hallható léptek nesze zökkenti ki. Felnéz, karját lassan ezüst tőrére csúsztatja, de meg is bánja a mozdulatot. Egy álomszerű lányt pillant meg, mintha éppen csak ábrándos gondolataiból lépett volna ki.*
- Jöjj nyugodtan közelebb! Megbír e híd kettőnket is!*szól a lánynak, s egy lépést tesz felé, bal kezét kinyújtva, hogy átsegítse a híd kicsit csúszós deszkáin.*
- Aredhyll vagyok. Aredhyll ALassar...*mutatkozik be, miközben előbbre lép, hogy tényleg a lány segítségére lehessen szükség esetén.*

**Emily V. Vaktare** Pént. Júl. 22, 2011 7:09 pm

*Szeme sarkából figyeli az idegent, de úgy érzi nincs mitől tartania hiszen ahogyan egy kicsit jobban szemügyre veszi, bebizonyosodik az a fektételezése, amit a kuckó láttán gondolt. Egy tündével van dolga, méghozzá nem is a saját fajából, hanem a Lombtündérekéből. Az évezredek visszatekintésével barátságot kötött a két faj, ezért sem érzi úgy, hogy veszélyben lenne, de azért óvatosan fordul a férfi felé, amikor felé intézi szavait.
A mozdulat láttán kicsit kérdőn tekint a férfira, de betudja egyszerű reflexnek. Arca komollyá válik, tekintete kérdővé és érdeklődővé. Közelebb lép, mikor engedélyt kap rá.*
-Tiszteletem... Emily...Emily V. Vaktare, örülök! *Kezét kinyújtva, elfogadja a segítséget, de csak megfogja finoman és a hídra lépked. Kémlelő tekintettel méri fel az illetőt.*

**Aredhyll Alassar** Pént. Júl. 22, 2011 7:16 pm

*Kezében érzi a lány kecses kezeit, s tünde ösztöneit nem kerüli el a lányból áradó kíváncsiság, vagy inkább meglepődés, amit az ő felbukkanása okoz. Igaz ugyan, hogy a kuckója nem régen készült el, de már Álomfalva erdeit sok ideje járja, s ezért csodálkozik rá a lány meglepődöttségére.*
- Itt már biztonságban vagy. Sajnos a híd deszkái ilyenkor estére mindig csúszóssá válnak. *mondja a lánynak, s int hogy kövesse őt a kuckó melletti kis tisztásra, ahol négy fatuskó szolgál szék gyanánt, egy nagyobb rönk körül, mely az asztal szerepét tölti be.*
- Foglalj helyet Emily! Könnyű lépteid hoztak ide, de most ülj le, s élvezd velem a nyár esti erdő titkokat mormoló hangjait...*mondja, s mintha a lány meg is szűnt volna létezni, a tünde lehunyja szemeit, s fejét az ég felé vetve szimatol bele a levegő.*
- Érzed? Érzed ahogy a nyugalom eltölti szíved-lelked?

**Emily V. Vaktare** Pént. Júl. 22, 2011 7:30 pm

*Figyelemmel kíséri Aredhyll szavait. Egy kis mosoly húzódik arcára. Követi a tisztás felé, majd leül ahogyan azt kéri tőle és ő is ellazul egy csöppet, de nem tud kizárni minden neszt a fejéből. Éberen fülel és hallgatja azt, amit más aligha hall, az pedig a nyugalom csöndje.*
-Tökéletesen... *Hangja is hallkabb, mint az előbb, nem szeretné megtörni a csöndet, így csak éppen hogy megszólal, de biztos abban, hogy a tünde ezt is tökéletesen hallja. Egy ideig csak csendben ül és fülel, majd vesz egy nagy levegőt, kinyitja szemét és Aredhyll felé fordul testével is.*
-Öhm... gyönyörű hely, ahogyan az összes többi is... *Körbe-körbe tekinget, minden kis apróságot szemügyre vesz távolról. Tökéletes érzékszerveivel a sötétedésben is mindent remekül lát és hall.*
-Mióta vagy itt? *Kezdi meg a könnyed csevejt, bár ő egy picit belül feszélyeztetve érzi magát, noha nem azért, mert számára új helyen van, vagy mert más is van vele, hanem csak egyszerűen saját szellemisége készteti őt erre.*

**Aredhyll Alassar** Pént. Júl. 22, 2011 7:39 pm

- Az idő oly lényegtelen számunkra... Mi tündék oly kevésbé törődünk az idővel... Olyan, mintha csak ma lett volna, mikor Álomfalvára érkeztem... de ennek már ötven éve is meg van. Azóta élek itt e földön, noha hazám messze ringó tengerek túlpartján van. De e föld lett hazám, e föld lakói lettek társaim, s e kis kuckó az otthonom. *mondja a lombtünde, s lányra pillant*
- Nincs már mi a régi földhöz kötne, mely valaha hazám volt...*s szürke árnyék fut át az arcán, komorrá téve az egyébként bájos, kisfiús arcot, mely a tünde sajátja.*
- De a Te szemeid is a távolba révednek Emily...*szól halkan a lánynak, mert az ő tünde szemeit sem kerüli el semmi még ha csak a hold világítja is meg gyenge fényével a tájat.*

**Emily V. Vaktare** Pént. Júl. 22, 2011 7:47 pm

*Emily figyelemmel és érdeklődéssel hallgatja Aredhyll szavait, ami számára egy kis megnyugvást kelt. Jól esik számára, hogy van egy hozzá hasonló tünde, eme még ismeretlen tájon. Ő maga nem rég érkezett, még csak tanulmányozza a környezetet. Ugyan ő a víz mélyén már roppantul könnyedén mozog, olybá tűnik, a felszínen még távolinak érzi a dolgokat, annak ellenére, hogy az évek során igen sokat töltött a víz felett. Nem kisebb elismeréssel tekint a többi fajra, mint sajátjára, de neki a víz a lételeme, az otthona ahova vissza-vissza tér.
Furcsa egy csöppet az ő számára más életvitel megismerése, más illető otthona közelébe lenni, hisz saját házát aligha tudná megmutatni bárkinek is faján kívül.*
-Számomra még egészen új e táj... *Két kezét, ami eddig ölében nyugodott, most kitárja egy kissé, a környezetre mutatva.*
-Ugyan, az én szemeim csak a jelennel törődik... *Igazat mondott, csak más értelemmel közelíti meg a dolgot.* -Nem hiszem, hogy bármi is jelentős a távolban, ha már itt vagyok, minek foglalkozzam mással... elmúlt, csak révedek, ahogy mondod, de nincs jelentősége. *Keserédes mosoly jelenik meg arcán. A múlt édes-savanyú emlékei már nem jelentenek számára sokat, tudja honnan jött és hová tart, ezaz ami számít.*
-Tökéletesen alkalmazkodtál, gondolom ez nálad már természetes, nekem még kevésbé... *Függőben hagyja a mondat végét, rábízza hogyan folytatja.*

**Aredhyll Alassar** Pént. Júl. 22, 2011 7:54 pm

*Hallgatja a lány szavait, s arra gondol, hogy mi az mire nem akar emlékezni Emily.*
~Ott lappang a múlt sötét fátyla szemein...ott vannak rég múlt idők árnyai...ezüst ajkain most mosoly ragyog, de nem is oly rég még talán sírásra görbültek e keskeny, gyönyörű ajkak...~ *gondolja a tünde, s kezét széttárja a lány felé.*
- Nézd e fákat: A barátaim! Hallgasd az éj madarait: Tanácsadóim! Mind-mind azért van, hogy én is lehessek. Sok-sok éve már, hogy e fák kísérik lépteim, részük lettem, véremmé váltak, ahogy én árnyékuk vagyok...mint ahogy te Emily a víz egy ezüstösen ragyogó cseppje vagy, én e fák egy lehulló levele...

**Emily V. Vaktare** Pént. Júl. 22, 2011 8:07 pm

*Feláll. Nem tudja mi késztette erre, de úgy érzi muszáj felállnia. Arcán továbbra is ott ragyog az a gyönyörű tünde mosoly. Szíve mélyén valami megindul, ahogyan a lába is lépésre indul. Megpördül, majd szépen lassan előre kezd sétálni, most már közelebbről is tanulmányozva a környéket.*
-Gyönyörű, tényleg gyönyörű, de nekem a víz mélyén az élet sokkalta vonzóbb. Ugyan ott kicsivel másabbak a dolgok, de… nem tudom elmondani… *Elhallgat, aztán visszanéz a férfira.* -De szerintem tudod, hogy miről beszélek, még ha, nem is érzed minden porcikáddal… *Majd egy kérdés fogalmazódik meg benne.* -Jártál már odalenn? A mi élőhelyünkön? Tudod milyen a víz alatt? *Érdeklődik, bár talán ő maga is tudja a választ.*

**Aredhyll Alassar** Pént. Júl. 22, 2011 8:09 pm

//FAGY Virágom... Vacakol a netem:(//

**Emily V. Vaktare** Pént. Júl. 22, 2011 8:20 pm

//Rendben van:) Vártam egy ideig, de álmos vagyok már, holnap folytatááás )) Szóval, mélyhűtő!//

**Aredhyll Alassar** Szomb. Júl. 23, 2011 6:38 pm

- Soha nem jártam még a víz alatt Emily...talán nem is vágytam rá...nekem itt vannak a fák, a bokrok, a virágok... De biztosan ott is gyönyörű... *s gondolataiban megpróbálja felidézni egy víz alatti város képét, de képzelete cserbenagyja.*
- Mesélj róla Emily...*fordul a lány felé és az ő szemeiből próbálja kitalálni milyen is lehet egy számára teljesen idegen világ. *

**Emily V. Vaktare** Szomb. Júl. 23, 2011 6:50 pm

//Újfent fagyóba került :S Folytatás hamarosan!!! //

*Hófehér bőrén megcsillan az égbolton ragyogó hold fénye, és a többi csillag, ami megjelent. Már igen-igen besötétedett, de őt ez egyáltalán nem zavarja, és ahogy látja Aredhyll-t sem. Ez teljesen érthető, mindketten tündék, tökéletesen látnak és hallanak a sötétben is.
Olykor a szél is feltámad, de csak apró sugallatokban. Hosszú, kiengedett hajába egy kicsit belekap, gyermekien játszva vele, majd visszaomlik Emily vállára, mint a fátyol.*
~Nem gondoltam volna, hogy rögtön egy Lombtündével fogok találkozni… mondjuk azt se gondoltam volna, hogy egyáltalán feljövök a víz mélyéről… nem értem önmagam, miért gondolok úgy a felszínre, mint egy idegen dologra, holott pont ezért jöttem el. Hogy másokat láthassak, más szokásokat, kultúrát, más életmódot ismerhessek meg… mint nagyanyám… ~ *Fel sem tűnik a számára, hogy egy picit elkalandoztak gondolatai. Ahogyan az sem, hogy még mindig csak áll és a távolba mered. Most tényleg nem a jelenben kotorászik, emlékek után. Messze van már minden, rég volt annak, hogy ő eljött. Nem tudja, mi van otthon, egyetlen hírt sem kapott azóta. Furcsa, soha nem gondolta volna, hogy egyszer hiányozni fog neki az a lét. Az a lét ahonnan elmenekült, ahonnan elűzték. Neki ott minden olyan mű, olyan kézzel nem fogható dolog volt. Kényszeríteni akarták egy olyan dologra, amit ő nem akart. Kisebb mélázás után a távolba révedés után visszafordul és kedvesen rámosolyog a tündére.
Próbálja összeszedni gondolatait, hogy minél jobban elmesélhesse milyen is a víz mélyén. Nagyot sóhajt, nem egy egyszerű feladat. Még senki se kérte, hogy meséljen arról, hol is él ő pontosan. Zavarában fehér arcára egy kis pír jelenik meg, furcsa érzések fogják el.* ~Mi? Mit csinálok? ~ *Könnyedén visszaül oda, ahonnan pár perccel ezelőtt felállt, kényelembe helyezi magát és Aredhyll-ra tekint.*
-Hogy is mondjam… számomra, számunkra, mi Vízitündék-nek az a saját világunk… ott érezzük magunkat a legjobban. Tudjuk, hogy oda senki idegen nem tud lejönni, nem tud kárt tenni az élővilágunkba… *Rögtön belevág a közepébe.* …ti a madarakkal, állatokkal, különböző fajokkal éltek egy hatalmas nagy területen, míg nekünk a víz mélyén a különféle kisebb-nagyobb halak, vízinövények, korallok, a mélységben tátongó hasadékok… és hát elsősorban az a temérdek víz vesz körül. Nekünk a víz olyan, mint nektek a levegő… a legfontosabb. *Itt egy kis szünetet tart, többek közt azért, hogy követhető legyen a picit kusza és sok információval ellátott egyveleg. Hangjának csengése egészen máshogy szól, mint amilyen szokott lenni… megmagyarázhatatlan. Emily teljes teste forró, mintha izzana.*

Ajánlott tartalom

Aredhyll kuckója

Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója

Re: Aredhyll kuckója