Vámpírközpont

A vámpírok központja a falutól nem messze eső sziklás térségben foglal helyet. Egy hatalmas szakadékból kinyúló egyetlen szikla tetejére épült félelmetes és egyben csodás száztornyú építmény. Az újonnan érkezett vámpírok ide költöznek be, amíg saját házat nem építenek. De akár örökre is kibérelhetnek egy lakrészt maguknak. A kastély biztonságáról az öreg kopasz vámpírportás ügyel, akiről mindenki azt hiszi, hogy csak egy szolga, de igazából igen kemény ellenfél a harcban. Feladata, hogy ne engedjen be élőket a vámpírok közé.

Julie suhan be szélsebesen a bejáraton. Egy kopasz férfi próbál elé állni, de Julie egy intéssel elhallgattatja.
- Kösz! De egyedül is boldogulok! Majd legközelebb. - és már suhant is tovább. Egyenesen a hall felé vette az irányt. Berúgta az ajtót aztán megállta a helység közepén.
~Tehát jól éreztem, tényleg jött egy új vámpír! ~ gondolta magában.
- Üdvözletem! Julie Rose vagyok az északi Rose nemzetségből! - mutatkozott be. - és benned kit tisztelhetek? - kérdezte.

Julie figyelte fajtársa viselkedését. A nőből csak úgy dőltek a kérdések. És a bemutatkozásnál még csak fel sem állt. ~Nagyszerű egy kóbor vámpír, vagy hasonló, és ráadásul nagyszájú is.~ gondolta Julie kicsit lehangoltan. De persze vigyázva, mert hát ki tudja mi a képesség ennek a nőnek. Minden esetre Julie nem félt tőle, hogy akárki bele tudna túrni a fejébe. Hiszen az ő képessége ezt meggátolja. Erre a gondolatra kissé elmosolyodott. Odasétált a kndalló mellé és lazán rátámaszkodott.
- Nos, eddigi tapasztalataim szerint rengeteg hegyesfülű él itt. Mindenhol beléjük botlom.- mondta Julie felháborodva. - Komolyan mondom, szerintem korlátozni kéne a számukat. Ja és persze a fogadóssal vigyázz, mert egy pletykafészek és retkes poharakat ad. Úgy hallottam farkasok is vannak, de még egyel sem találkoztam eddig. Amúgy elég unalmas számomra itt az élet. Ez a hely tele van romantikus álmodozókkal. Az egyik hegyesfülű például pasitippeket akart tőlem. - nevetett Julie gúnyosan.
- Mondd csak! Mi céllal jöttél ebbe a faluba. - kérdezte kíváncsian Julie.

Julie tartása, mint mindig, most is kitűnően tükrözte, hogy nemesi neveltetést kapott. Úgy állt fél kezével a kandallóra támaszkodva, mintha egy görög istennő szobra lenne. Figyelmesen végighallgatta Suzy minden szavát. Aztán már gondolkozni is kezdett, hogy vajon hasznára lesz-e a lány. ~Mi tagadás, a stílusán van mit csiszolni. Dehát nincs siker munka nélkül! ~ gondolta magában. Aztán a másik rákérdezett, hogy mi a célja. Julie úgy gondolta, hogy még korai lenne beavatni a lányt a terveibe. Először meg akarta ismerni a természetét. Ha megfelelőnek talállja, akkor felvilágosítja.
- Annyit elmondok, hogy én konkrét céllal jöttem ide. De nem szándékozom elmondani hogy mik a terveim a jövőre nézve. MÉG nem! De ha megfelelőnek talállak arra, hogy a kegyeimbe fogadjalak, akkor talán megosztom veled a titkaimat. - mondta komoly hangon Julie és elbűvölő mosolyt villantott Suzy felé.
- Szóval, ha jól vettem ki a szavaidból, te választottad magadnak a sorsodat, hogy vámpír légy. Tehát céltudatos vagy és lázadó is egyben. A szabadságodat hajszolod, de ezidáig még nem sikerült kitörnöd. De most itt vagy függetlenként. De javíts ki ha tévedek! Egy tisztavérűtől szöktél el és bérgyilkos voltál, tehát erős vagy és tudsz harcolni. - beszéd közben Julie az ablakhoz sétált. Elhúzta a függönyt és felnézett a holdra. - Nos, eltaláltam?

// FAGY.//

Julie figyelte ahogy a lány mozog, hallgatta ahogy beszél. ~Nem biztos, hogy ő lesz az én emberem. Nagyon ködevőnek tűnik. Képes egy beszélgetés közepén gyertyákkal játszani és teljesen felesleges dolgokat mondani. Kit érdekel, hogy mennyire szereti a lángot? Legyen piromán nyugodtan, de ne fárasszon vele másokat.~ gondolta bosszankodva Julie. De mikor megszólalt hangja kedves volt és nyugodt.
- Nos, mindenki valakinek az alárendeltje, ha másé nem, akkor a jóistené. Nincs olyan hogy szabadság. De lehet jó vezetőket találni, akik figyelnek az alattvalóikra. - mondta Julie mosolyogva. - Hogy hogyan döntöm el, hogy alkalmas vagy-e arra, hogy beavassalak a magánjellegű dolgaimba? Nos, ez egyszerű! Figyelem a viselkedésed. Ha megfelelőnek talállak akkor beavatlak, ha nem akkor nem. Ennyi az egész. - mondta Julie még szélesebben mosolyogva. Aztán visszasétált a kandallóhoz és leült egy fotelba. Már azt hiszem mondtam, hogy dög unalom van itt és egy rakás tünde. Amúgy gondolkodáson és tervezgetésen kívül nem sokmindent csinálok itt. - mondta Julie unott hangon. ~Egyáltalán nem szórakoztató személyiség. Unalmas egy nő.ˇ~ gondolta magában Julie.
- Ideje kicsit felturbózni a beszélgetést, mert ha így folytatjuk akkor elalszom még mielőtt hajnalodna. - mondta Julie és a karfára könyökölt. - Meséld csak el, hogy hogyan lettél vámpír? Érdekel, hogy hogy tudtad te választani a saját sorsodat.

*Julie figyelmesen végighallgatta a lány történetétt, és rádöbbent, hogy végre kezdi érdekelni Suzy.*
- Szex és mészárlás. Egy nő ezzel a kettővel mindent el tud érni amit csak szeretne. Bár, ha nővel szemben próbálkozik akkor könnyen felsülhet. Ott nehezebb dolga van. Kell hozzá az ész is. *mondta nagy mosollyal Julie.* Egy férfit legyőzni nem nagy kihívás. A hímek alapból gyengék. A történeted viszont igencsak érdekes volt. *Mondta és közben elgondolkozott. Tudta, hogy a vámpírok között nem él sok tisztavérű. Sőt inkább ritkaságszámba mennek. Julie, lévén, hogy ő is egy a kevés közül, nagyon jól tisztában volt ezzel. Származása lévén pedig sokat ismert közülük. Így hát megkérdezte:*
- Megtudhatnám a nevét annak a vámpírnak aki átváltoztatott? *kérdezte érdeklődő mosollyal.*

Julie Rose elgondolkodva üldögélt, miután Suzy elment. Ramón de Silváról még soha nem hallott. De spanyolország elég messze van az ő szülőföldjétől, úgyhogy ezen nem is csodálkozott. Azon viszont jobban törte a fejét, hogy mégis mit kezdjen a lánnyal. Nem tudta eldönteni, hogy mennyire alkalmas arra, hogy őt, magát szolgálja. Nem tűnt túl megbízhatónak Julie szeméb.en. Viszont tagadhatatlanul jó harcos. Jó lenne a haderejébe. ~De ha egy tisztavérűt hajt, akkor meg mi haszna van? Mert hát akkor ha gondol egyet leléphet.~gondolta Julie. Az ablak felé fordult és kibámult rajta. Neki is ennie kellett valamit még mielőtt hajnalodni kezd. Így hát kecsesen felállt és kisétálta az ajtón. Aztán olyan gyorsan ahogy jött, már ki is siklott az ajtón. A város kapuja felé vette az irányt. Ki kell mennie a településről, ha enni akar. Kiért a faluból és csak száguldott a következő településig, mint egy árnyék.

Oliver másnapossága hamar elillant. Se fejfájás se más nem kinozta. De más igen. Egy nagyon fontos kérdés, amit nem tud megválaszolni. Hogy pontosan mi is történt vele tegnap éjszaka. Egy lányra emlékszik. Suzyra, akit még réges régen ő változtatott át és gyengéd szálak füzték hozzá. Vagy valami ilyesmi. Tegnap pedig találkozott vele. Meg hogy itt lakik, viszont ezt már ő deritette ki, mert nem emlékezett rá. Meg azt is tudja még hogy egy kedvére való lány, és hogy nem szabadna szökni hagynia!
Ezen az estén már nem olyan szétszórt, fényévekkel jobban néz ki mint részegen, pedig úgy se kutya. Ahogy baktat befelé a kastélyba, körülnéz de nem igazán tetszik a hely. Ezeket a vámpirkastélyokat sose birta annyira. Az ő stilusa modern, kifinomult. Ahogy az ő rezidenciája is be van rendezve. Mégse fordul vissza, az egyetlen hely ahova most megy, az Suzy lakosztálya. És amikor az ajtó előtt áll, rögtön bekopog. Nincs mire várnia. Ha itt van, mák, ha nem, akkor megszivta.
Zsebrerakja kezét és vár.

Amikor bemegy az ajtón nem számit rá, hogy a Szöszi öltözködik. A paraván mögött árnyak látszódnak. Egy kecses, vékony láb, combok, finoman ivelt derék mozdulatai ahogy füzőt ölt magára. Oliver olyan halkan csukta be az ajtót, mintha megzavarná a rituálét, ha zajt csapna. Leül az ágyra és mintha extázisba esett volna figyeli a lány minden árnyának mozdulatát, mig elő nem bújik a paraván mögül. Mikor hozzá szól, hirtelen felszegi a fejét.
- Jól, köszönöm. - kissé megilletődötten válaszol - Na és te? Csak nem fürödtél? - eközben a szobát is jól megnézi magának. Nemrossz.
- Tudod kicsit össze vagyok zavarva a tegnap éjjelt illetően. - szólal meg immáron határozott, bariton hangján.
- Nem szeretném hogy egy alkoholista állatnak nézz. - vigyorodik el. Nem jó inditás lenne, ha piásnak lenne beállitva. Ha elakar valamit érni, itt taktikázni kell, és azt adni, amit szeretnének látni.
- Biztos vagy benne hogy ebben a köpenyben szeretnél velem beszélgetni? - kérdezi arra célozva, hogy egy férfi se nagyon birna magával ha egy szőke szépség igy ül le mellé. És mint mondta a lány, nem akarja hogy Oliver rámásszon. Amit ő tiszteletben is tart... egyenlőre...

- Nem nincs. - zárta le végül a témát. Zavara vagy inkább izgatottsága odébb állt amikor Suzy kuncogni kezdett. Aztán elgondolkodott mért is jött a lányhoz, miért is kereste fel. Hát egyértelmü, hogy azért, mert elsősorban nem akart kihagyni egy jó "lehetőséget". Másrészt meg ...másrészt se. Szóval nem fogja kiteregetni szándékait.
- Tudod untam a környéken járkálást, meg a magányt. Gondoltam, talán nem zavarlak vele ha benézek. De igazán nem akartalak felébreszteni. - szabadkozik. Mikor a lány leül mellé, a finom parfümillat megcsapja orrát. Ettől méginkább vonzóbb a helyzete. Bár ennél jobban nem igazán lehetne az.
- Meg mintha lett volna tegnap valami szó valami pusziról.. és hát próba szerencse. - emlékszik rá amikor utoljára látta Suzyt. Azt igérte neki hogy másnap eljön érte, és talán magával viszi, és hogy soha többet nem fogja ereszteni. Persze ez akkoriban félig csak semmirekellő igérgetés volt. Mert amikor Jackkel összeveszett a lányon, nem kereste többé. Nem szeretett nőkön veszekedni. Pláne hogy mióta megtagadták tőle az igaz szerelmet, húsként néz a nőkre. Ami vicces mert aki nem vámpir nő ,számára tényleg csak hús és vér. Legfőképp vér.
- Megakartalak hivni egy pohár pezsgőre magamhoz. Egy kis kárpótlás amiért tegnap talán bunkó voltam és khm...be voltam rúgva és talán azért is mert csúnyán végződött annak idején a sztorink. Talán új lapot nyithatnánk. - próbálkozik Oliver, nem igazán szereti a múltat feszegetni.

Oliverbe megint belebújt a kisördög. Még szerencséje hogy tegnap nem fogadta el a szőke lány ajánlatát, mert legalább most jó fiú szerepében tündököl és ezt birja. Ahogy felébredt, érezte, hogy most több lehetőséget kapott mint ezelőtt. Ezért hogy még a történetnek itt nehogy véget érjen, elindult a villából , hogy szemügyre vegye Suzyt. A vadászösztön nem hagyta nyugodni.
Fekete ing, egy laza nyakkendő és máris egy igazi gentleman néz vissza a tükörből rá. Egy kávét ledönt, bár ez semmit nem hat, legalább kettőt kellene innia ahhoz hogy tényleg üssön. Majd neki indul az útjának.
Hamar odaér a Vámpirok központja elé és a lány szobája előtt találja magát. Neki támaszkodik az ajtófélfának, és hármat koppant az ajtón.
Várja hogy a lány ajtót nyisson. Addigis gondolkozik mi lesz a következő lépése.

- Kösz. - mondja vigyorogva a bókra, aztán hagyja magát húzni a nyakkendőnél. Nem rossz játék, elragadtatja, hogy Suzy még mindig ennyire oda van érte.
- Adonisz...nem, csak Oliver. Adonisz nem támaszkodott ajtófélfáknál lányok ajtaja előtt . - fejti ki véleményét a srác és leül az ágyra ahogyan azt tegnap este is tette. Kicsit más szituációba csöppent akkor, de az italozás sincs ellenére. A bort elfogadja és megkeveri a bort a pohárral. Az illatát szagolja meg először.
- Igyunk arra, hogy új lappal kezdtünk a jövőnk felé. - kacsint egyet. És ha ezzel a lány is egyetért, belekortyol az édes nedübe. Izlik neki, igy Oliver tovább kóstolgatja. Aztán elégedetten bólont egyet.
- Tényleg jó . - dicséri meg a szöszi izlését. - Egy igazi kifinomult nő, mint te, elvégre bort iszik. - mosoly. A bókokból sose elég ha a férfi elakar érni valamit is, nemde?
- Na és mi a terved mára? Csak nem készülsz valahová? Nagyon csinos a ruhád. Te pedig még szebb vagy benne. - mondja mikor a lány leül mellé az ágyra.
Úgy érzi ezúttal nem tekinti Suzy rossznak, ha egy csókot nyom fehér arcrózsájára. Igy aztán szemrebennés nélkül teszi meg.

Randizni? Hát Olivert meglepte ez a válasz. Leginkább az, hogy mennyire furfangos a lány. Többször próbálkoztak nála azzal hogy féltékennyé akarták tenni. Ezt is annak könyveli el. Csak őt akkor se izgatja egy másik srác, ha tényleg randizik a kiszemelt leánykájával. Igyhát nem is szól erre semmit, és hallgatja tovább.
Szóval Suzy nem számitott rá. Ez meglehet, de ha Oliver valamit a fejébe vesz, nehezen mond le róla. Pedig tegnap már ennek a közelébe volt. A túl sok érzelgés nem teszi neki jót.
- Hát én se gondoltam még az éjszaka hogy ma ide jövök, dehát gondoltam benézek. Aztán úgyis megyek vadászni, úgyhogy ...- iszik még a borból.
- Érted érdemes volt eddig eljönni. - küld egy ravasz mosolyt Suzy felé. - azért puszit még adhatok a tegnapiak után, vagy nem? - és közelebb hajol, hátha mégegyet el tud csenni.
- Egyébként nem akarlak feltartani, ha menned kell . - céloz a randevura . Őt nem zavarja.
- Tudod nem mentek ki a fejemből a csókok amiket adtál nekem.