Fajleírások

Emberek:
.
Faj keletkezéstörténete:

Külső: nagyon hasonlítanak a lombtündékre, szintén magas, vékony, kecses lények. A hajuk és szemük általában halvány színű, alkalmazkodva a víz felszíne alatti eltűnéshez, időnként előfordulnak kék, zöld árnyalatok is. Bőrük sápadtabb a normálisnál, és nehezen bírja a közvetlen napfényt.

Belső: a tündék általában nagyon büszke, zárkózott, és magukba forduló lények, akik a lombtündéken kívül semmilyen más fajhoz nem kötődnek. Egyébként elég békések, nem harcolnak, nem szeretik a vérontást. Ritkán engednek bárkit is közel magukhoz.
Előnyök: vízben és szárazföldön is nagyon ügyesek, gyorsan mozognak, miközben nagyon élesek a füleik is. Ritkán érzik magukat magányosnak.
Hátrányok: nem harcosok, nem védik meg magukat, eléggé bizalmatlanok és nehezen boldogulnak tömegben. Állandóan vízre van szükségük, vagy kiszáradnak, napfényt nem bírják jól

Általános jellemzés: A különböző fajok összehasonlításainál nagyon ritkán jutnánk egyöntetű eredményre, de nagy átlagosságban a tündékről elmondható, hogy nekik van a legjobb fülük. A vízi tündék ráadásul egyben a legbékésebb népek is, akik saját maguk számára védelemként a tavakat és tengereket használják, ha elriasztják őket, egyszerűen elmerülnek és menekülnek. Nem harcosok, nem is tudnak küzdeni, a fajukon belül nincsenek sem katonák, sem pedig támadók. Számukra a béke fontos. Álomfalvára is emiatt jöttek, közvetlenül a lombtündék után, egyesen szerint pont miattuk, ugyanis egyetlen szövetségeseik ez a faj. Valójában a tengerekben is elélnek, de az édesvizeket jobban kedvelik, ezekben gyakoribban. A folyókat és tavakat gyakran lakják tömegesen, a partokon pedig házaik állnak. Szinte soha nem távolodnak el a víztől, mert nagyon könnyen kiszáradnának, ráadásul az árnyasabb helyeket jobban szeretik. A víz felett és alatt ugyanolyan jól boldogulnak, szemük alkalmazkodik a világhoz, rendkívül gyorsak és csendesek. Remekül alkalmazkodtak mindkét életmódhoz, képesek a vízben alatt is az orrukon át lélegezni, így ha kell, bármeddig a felszín alatt maradhatnak. Ennek köszönhetően hozzáférnek a ritka víz alatti növényekhez és állatokhoz, amelyekkel kereskedni tudnak. Jelenleg a legnépszerűbb foglalkozások a halászoké és a gyógyítóké, hiszen remekül tudnak a víz alatt boldogulni. A ritka növényekből készült kenőcsök és főzetek népszerűek, a tengeri állatok pedig remek megélhetést biztosítanak nekik. A faj valójában eléggé egységes, a kérdésekkel kapcsolatban az egész közösség dönt, a többség szava szerint cselekednek, ha veszélyben érzik magukat, akkor elhagyják Álomfalvát is. Időnként képesek vezetőt választani, akire hallgatnak, de a halála után nem kell következőt választaniuk. A közösség nem érdekli őket és a legtöbb fajt sem kedvelik, csak a többi tündével próbálnak állandó kapcsolatot teremteni.
A kialakulásukra több monda is emlékeztet, de egyikről sem lehet elmondani, hogy teljesen hihető. A többi faj számára leghihetetlenebb feltevés szerint a vízi tündérek akkor alakultak ki, mikor a lombtündérek királya egy tóparton sírva fakart. A monda szerint minden könnyéből egy tünde lett, aki a víz alatt maradt és csak ritkán merészkedett ki a partra. Valószínűbb, hogy ők egy különleges faj, amely a sellők és tündék keletkezéséből jött létre. A legenda béli sellők ugyanis emberi alakot tudtak ölteni, és állítólag egy fiatal lány a partra menekült, ha el akart rejtőzni a többiek elől. Itt találkozott egy tündével, akit nagyon megkedvelt és naponta látogatta. Évekig tartották titokban a kapcsolatukat, ám amikor a lány teherbe esett, kész lett volna a párja kedvéért emberként élni. Apja azonban megtudta a dolgot és erőszakkal hurcolta vissza a tenger mélyére, ahol megszülte különleges gyermekét. A gyermek a felszínre kerülve megszökött előlük, majd az üldözői kezdték el a sellők és tündék közti kapcsolatok megerősítését, még nem a keresés feleslegessé vált. A vízi tündék eléggé összetartóvá lettek, hamarosan megpróbáltak elszakadni mindkét fajtól és egyiknek sem akartak segítséget nyújtani. Talán ennek is köszönhető, hogy régóta nem hallottak sellőkről...

Táplálkozás: a vízi tündék valójában mindenevőek, bármit elfogyasztanak, ami a vízben megtalálható, esetleg a vízpartokon és nem mérgező. A legtöbb növényből érdekes ételeket alkotnak meg, ezek kívül rengeteg halat és rákot, valamint egyéb vízi állatokat tartalmaz az étrendjük. Az alkoholt nem bírják jól, de folyamatosan fogyasztanak vizet.

Szaporodás: bár csak saját fajukból választanak párt, valójában a nők képesek lennének kihordani a félig ember, tünde vagy sellő gyermekeket is. Jelenleg egyedül a tündék ezek közül, akiket büszke természetük miatt egyáltalán figyelemre méltatnak. A terhesség náluk 15 hónapig tart, a gyermekek születésüktől alkalmasak a víz alatti életmódra is.

Élettartam: kb. 1000-1500 évig élnek el, de tízszer olyan lassan öregszenek, mint az emberek, így számukra ez reális élettartam. Megölni nem könnyű őket, a vízben könnyen gyógyulnak, de a halálos sebeket ritkán tudják túlélni mágusok segítsége nélkül, a szívet és az agyat ért támadások pedig majdnem minden alkalommal halálosak.

Külső: A vámpírok a közhiedelemmel ellentétben nem sötét hajú, sötét szemű lények, igenis változatosan néznek ki. A hajuk ugyanolyan színű egész életükben, esetleg az átváltozottaké lehet egy-két árnyalattal mélyebb, a szemük pedig vagy nagyon halvány, vagy nagyon intenzív árnyalatú. Átlagos magasságúak, alkatúak, bőrük természetellenesen fehér és könnyen leég. Fogaik nem feltűnőek, ha nem táplálkoznak, éppen csak hegyesebben a kelleténél.

Belső: A vámpírok érzelmi élete elég szegény, számító, logikus és kegyetlen lények. Nagyrészt érzéketlenek, senki felé nem mutatnak különösebben érdeklődést, még fajtársaikkal is ridegek. Ugyanakkor általában művelt, kifinomult, érdeklődő lények, akik különösen egoisták és önteltek egyben.
Előny: nagyon jól látnak éjszaka, nekik van a legélesebb látásuk, de ezen kívül a fülük és az orruk is elég fejlett. Rendkívül gyorsak és erősek, így tökéletes ragadozói az éjszakának. Gyakoriak a különleges képességek a születetteknél.
Hátrány: rosszul bírják a fényt, közvetlen napfényben megégetnek, akár ki is gyulladhatnak. Árnyékban bírják. Minden hajnalban, mikor felkel a nap, elgyengülnek. Ha az ösztöneik felbukkannak, ésszerűtlen lényekké válnak.

Általános jellemzés: A leginkább kegyetlennek tartott lények egyértelműen a vámpírok ezen a földön. Érzéketlenek, erősek, saját szabályaik szerint élnek és nem közösködnek senkivel. Ráadásul semmilyen információt nem osztanak meg másokkal. Eredetükről sem tisztázottak a dolgok, több monda is kering keletkezésükről. A legvalószínűbb, amelyet maguk a vámpírok vallanak, hogy ők egy idősek az első emberekkel. Bár a neveik már nem maradtak fenn, ők biztosak benne, hogy az első hűtlen asszony, Lilith és az első gyilkos, Káin gyermekeikként jöttek létre őseik. Máig élnek a hagyományaik, melyek szerint ők eleve a sötét oldalra születtek egy ilyen párostól, ezért nem bírják a napot és tarják a tüzet megtisztítónak. Ma is a legerősebb és legszebb nők megnevezése tiszteletteljesen a „Lilith lánya”, még a legjobb harcosok és stratégák érdemelték ki a „Káin fia” jelzőket. Ennek ellenére azok a vámpírok, amelyek éltek már a mondák keletkezésekor, régen meghaltak, így a forrás elveszett. Egy másik történet szerint a vámpírok hiába rendelkeznek szívveréssel, ők sétáló hullák, akiket eredetileg a boszorkányok és varázslók keltettek életre. A legenda szerint azok a holtak, akik erőszakos halállal haltak, életre keltésük után ki tudtak törni a teremtőjük jogköréből, és ők váltak a vámpírok őseivé. Majd csoportokba/családokba rendeződve szétszéledtek a világon, magukhoz hasonlókkal népesítve azt be.
A vámpírok maguk között, ha képesek legyőzni arroganciájukat, választhatnak maguknak vezetőt, amennyiben nem teszik, minden családok egy 1-10 tagú tanács vezeti. Ilyenkor a tanács döntéseit a család minden tagja köteles elfogadni, vagy távozni a kötelékből. Valójában ezek a csoportok nem mindig vérrokonságon alapulnak, így bármelyik tag szabadon jöhet és mehet, de a vámpírok, főleg a fiatalok elég védtelenek, így szeretnek erősebb és idősebb tagok közelében lenni, akik megvédhetik őket a hűségükért cserébe. A korosabbaknál nem probléma az egyedüllét, mert jobban megtanulták már kihasználni a képességeiket. A vámpíroknál már a születés pillanatában kiderül, ki mennyire lesz erős, hiszen a jobbakat különös aura veszi körül. A vámpíroknál viszont komoly feltételek mellett születhetnek csak babák, a könnyebb oka a fajfenntartásnak a vámpírok teremtése. Vámpírokat csakis olyan emberekből teremthetnek, akiknek egy csepp mágikus hatalmuk sincs, valamint van egy különleges képessége a vérüknek. Kb. minden tizedik ember vére elkeverhető az ezüsttel, anélkül, hogy kivetné azt, ez jelzi, hogy túlélik a vámpírrá válást is. Mindenki más jobbik esetben belehal az átváltozásba, rosszabbik esetben kezelhetetlen őrültté válik, akit képtelenség kordában tartani. Ugyanakkor vámpírt teremteni nem könnyű, csak a legerősebbek képesek rá, ugyanis az átváltoztatáskor az egyént a kiszáradásig kell véreztetni, majd az átváltoztató mester a saját véréből kell, hogy legalább négy liternyit adjanak neki. Ilyenkor az ember a vér lenyelése után egy időre meghal, majd naplementekor vámpírként ébred fel, közben megváltozik a teste felépítése. Ezek a vámpírok azonban mindig gyengébbek lesznek mint mesterük és azon gyermekei, képességeiket szintén csak a teremtőjükének legyengített változataként kaphatják meg, így elég ritka ez az eljárás is. A vámpírok között ugyanakkor nincsenek félvérek, hiszen nem képes másik faj kihordani a gyermekeiket. A nők ugyan megtermékenyülnek, de a kicsi anyjától szívja el az erőt, így az még a szülés előtt meghal, ha a teste nem vetél el. A vámpírnők teste csak bizonyos feltételek mellett termékenyül meg, de a testük maga is képes megsemmisíteni a gyermeket, ha nem érzi erősnek, egyfajta esélyt adva, hogy minden alkalommal újabb és még jobb példányoknak adjanak életet.
A vámpírok több nagy csoportban éltek a múltban, melyek között gyakoriak voltak a háborúk is, hiszen a vezetőik gondolták magukat a legerősebbeknek. Az egyik sikeresebb csoport, amelynek vezetője Gothard volt, nagyon jó eredményeket ért el. Gothard rengeteg gyermeket nemzett, szerette volna fenntartani családját és vérvonalát, ám ez halála után testvérharcba torkollott majdnem. Nem tudtak egységes vezetőt választani, így végül tanácsot alakítottak, és hogy ne derüljön ki meggyengülésük, Álomfalvára költöztek. Az itteni népek nem akarták őket befogadni, végül azonban meggondolták magukat, miután alkut kötöttek a vámpírokkal. A ragadozók sem a faluban, sem a környékén nem vadászhatnak, de maradhatnak. Ugyanakkor elég egy vámpírtámadásos eset, és minden más faj összefog ellenük, hogy kiűzze őket.

Táplálkozás: a vámpírok elsősorban vérrel táplálkoznak, de képesek magukhoz venni alkoholokat, kávét és vizet is. Szerves táplálékra nincs szükségük, már nem is tudják megemészteni. Különböző mennyiségű vérre van szükségük, minél erősebbek, annál kevesebb elég, de még így is hetente legalább egyszer kell fogyasztaniuk. Az áldozatot nem szükséges megölni. Időnként képesek egymás vérét is felhasználni.

Szaporodás: a vámpír nők képtelenek természetesen teherbe esni, ehhez olyan gyógyfőzetre van szükségük, amelyet csak a mágikus képességű emberek tudnak elkészíteni, ők azonban jól meggondolják, kinek adnak belőle, így nincsenek könnyű helyzetben. Egyébként ritkán hűségesek vagy alkotnak párokat, legtöbbször csak szövetségük megerősítésére kell a kapcsolat/gyermek. A nők viszonylag rövid ideig, 5 hónapig terhesek, a kicsinek pedig egy hónap után már fejlettek a fogai.

Élettartam: a vámpírok hosszú életűek, előfordulnak 1000 évnél is idősebb példányok, így nem tudni, hogy meddig élhetnek. Ha nem jutnak rendszeresen vérhez, kiszáradnak, ilyenkor nem pusztulnak el, de elvesztik a tudatukat és nem könnyű őket visszahozni. A vámpírok könnyen felépülnek szinte minden sérülésből, ha elegendő vért kapnak, de a lefejezést és a szív kitépését biztosan nem élik túl.

Kinézet: Egy vérelf mindig izmosabb, tagbaszakadtabb mint a többi. Nem jellemző rá a tündéknél annyit emlegetett végletes karcsúság. Magasak, és szépek, hölgyeik nőiesek, és vonzóak a szemnek, de mindenképp félelmet keltő megjelenésűek. Szemük, szikrázhat a vörös minden árnyalatában, ha haragjukat mutatják ki, egyébként visszatér eredeti színéhez. Lehet barna, szürke, zöld, piros, időnként még lila is. A vérelfek szemei a legkifejezőbbek a tünde társadalomban. Arcvonásaikat nem tudják könnyen megzabolázni, arra is gyakran kiülnek érzelmeik, gondolataik. Hajuk általában vörös, vagy barnás árnyalatú. Bőrük szintén barna, még télen is.

Jellem: Egyszerűen csak a nyers, harcias modorukról ismertek. Könnyen jönnek lázba, könnyen lelkesednek a harcért, s ezzel egy időben tudják kimutatni unalmukat is, vagy elégedetlenségüket, ha az ellenfél túl gyengének mutatkozik. Szeszélyes természetük hozza őket talán legközelebb a többi fajhoz. Ők a harc mesterei, kíváncsiságuk és kalandvágyuk szereti kivinni őket a Birodalom többi népe közé. Kiszámíthatatlanságuk már-már legendás.

Előnyök: Jobban bírják a csatát mint a többi tünde, nem csak erős mágiát, de saját erejüket is szeretik használni. Jó közelharcosok, és jó mágusok is. A nyilakhoz is konyítanak valamennyit, de azt már nem kedvelik, a távolsági harcot megalázónak tartják.

Hátrányok: Éjszaka nehezen tájékozódnak. Talán rosszabbul is mint egy ember. Ilyenkor rendszeresen kell folyamodniuk mágiához. Gyakran idéznek meg tüzeket, ezzel felfedve mások előtt, kik ők és hol tartózkodnak. A gyors, távoli támadásokra csak nehezen reagálnak.

Általános leírás: Eredetüket nem nagyon ismerjük, bár egy elbeszélés alapján megtudhatunk egyet s mást az ősökről. Történt egyszer, hogy egy csapatnyi katona összeszólalkozott. Odáig fajult a dolog, hogy egymásnak estek, majd a győztes fél felkelést robbantott ki, a király ellen fordultak. Nagy harcok vették kezdetüket. Több hónapon át tartott, a király a végére már azt hitte, bármelyik percben megfoszthatják a koronájától. Ám egy hangos kürt szó megmentette szegény fejét. Egy csapat tünde jött a segítségére. Ezek a tündék nem olyanok voltak, mint a fajtársaik. Magasak, robosztus testalkatúak, szemük izzott. Kiváló harcos voltak, könnyedén megvédték a királyt és lelket öntöttek követőibe. Végül a felkelést is sikeresen leverték. A király meg is köszönte egy fogadás keretén belül a segítséget. Mint kiderült, azért segítettek a harcban, mert a vezérük lánya is az udvarban volt. Mindig főkötőt viselt, így nem derül fény a származására. Ez az első elbeszélés, ahol említik a vértündéket. Jó fegyverforgatóknak írják le őket, de egy vértünde inkább csak egy fajta fegyverre specializálódott. A távolsági fegyverek kivételével az összeset szeretettel használták, beleértve a bárdot és a buzogányt is. Már akkor felmerültek kérdések az eredetükkel kapcsolatban, melyre egyszerűen annyit feleltek, hogy a többi faj legharciasabb egyediből alakultak ki.
A vízi tündékkel való ellenszenvüket előszeretettel mutatják ki, ám ha a vízi társukat a halál fenyegeti, nagy duzzogva kisegítik. A fajtársaik iránti tiszteletet nem törölték ki az évszázadok. Ők az egyetlen tünde faj, akik a vámpírokat nem nézik le, sőt még szövetséget is kötnek velük akár. A vámpírokhoz hasonlóan róluk is elmondható, hogy a társadalmukban az erő a meghatározó, a legjobb harcosok és stratégák vezetik őket. A nőket nem a nemük, hanem erejük alapján ítélik meg, egy tehetséges nő számukra többet jelent, mint egy hozománnyal/kapcsolatokkal rendelkező. A vérelfek egy életre választanak párt maguk mellé, a kapcsolatuk az egyik fél halálával ér véget. Ritka, hogy az életben maradt megpróbál újat találni. A fiatalokat elég szabad szellemben nevelik, de elvárják tőlük, hogy a párjukhoz halálig hűségesek maradjanak. Megvetendőnek tartják a megcsalást.

Táplálkozás: Mások mint a legtöbb tünde. Sok húst esznek kevés zöldség mellé. A gyümölcsöket is elfogyasztják, de igyekeznek minden étkezésnél valamilyen fehérjedús táplálékot is választani. A haszon állatok és az erdei vadak húsát egyaránt elfogyasztják, bár nem szívesen választanak szárnyasokat.

Szaporodás: Alkatuk révén, könnyen kihordanak egy embertől fogant gyermeket, s a többi tünde fajjal is képesek a szaporodásra, kivéve a vízi tündéket, mert a víz és a tűz sose jött ki jól egymással. Ez is bizonyítja azt, hogy nincsenek is jó viszonyban. Mivel harcosok a nők is, csak ritkán vállalnak gyermekeket. Egész életük során maximum 2-3 alkalommal szülnek.

Élettartam: A folyamatos harcok miatt senki nem tudja pontosan, meddig is élhetnek a vérelfek. A legöregebbek kb. 800 évesek, de sok fiatal meghal a harcok folyamán, ha nem elég képzett. Ez alapján elmondható, hogy a népességük stagnál.